Page 163 - 7szinvirag_borito_sima.indd

– Vagy úgy! – vo össze Zoli bácsi a szem öldökét. – Mekkora szerencse, hogy te mindent látsz.

Rezsônek nem tû-nik fel, hogy Zoli bá-csi ezt nem dicséret-nek szánta. És az sem veszi észre, hog az állandó árulkod egyáltalán nem tets tanárnak. A gyereke

jonganak Rezsôért. Megbeszélik, hogy a következô árulkodásánál móresre tanít-ják.

Három nappal késôbb Rezsô a hetes. Jól bevizezi a szivacsot és nekiáll letörölni a táblát. Pityu elmegy mellette, és mintha véletlenül tenné, meglöki. Rezsô a tanári asztalnak esik, a csuromvizes szivacs kire-pül a kezébôl, és a nyitott osztálynaplón landol. Miután Rezsô feltápászkodik az asztalról és észreveszi a szivacsot, elôve-szi a zsebkendôjét és lázasan próbálja feli-tatni a vizet a naplóról.

– Segíts már! – kéri Pityut. – Te vagy a hibás.

– Én? – méltatlankodik Pityu. – Te dob-tad a szivacsot a napló közepébe, nem én. Ebben a pillanatban Zoli bácsi lép a te-rembe. Rezsô máris jelentkezik. De Pityu megelôzi.

– Rezsô volt! – kiáltja, mikor Zoli bácsi megpillantja a napló maszatos lapjait. – De Pityu meg…

– Rezsô volt! – kiáltják a gyerekek kó-rusban. – A saját szemünkkel láttuk!

A tanár szemrehányóan ráncolja a szem öldökét. – Rezsô! Nézd csak meg a naplót Most mit kezdjek vele?

Rezsô szipogni kezd. – Ha Pityu nem – Te voltál! – kiáltják újra a többiek – A saját szemünkkel láttuk!

A fiú sírva fakad. Zoli bácsi anélkül hogy látta volna, el tudja képzelni, mi tör tént. Így szól: – Most láthatod, milyen amikor beárulnak. Nem jó érzés, igaz? Rezsô megrázza a fejét.

– Remélem, ezzel az árulkodásnak egy szer és mindenkorra vége az osztályban Ha megint történik valami, szeretném, h megbeszélnétek egymással. Úgy, ahog kell.

Zoli bácsi a vizes naplót a radiátorr helyezi. Aztán megkéri a gyerekeket hogy nyissák ki a könyvüket a harmincne gyedik oldalon.

– Ma egy olyan dalt fogunk megta nulni, ami pont ideillik.

Azzal fogja a gitárját és játszani kezd.

Manfred Ma Menyhárt Zoltán fordítás