Page 35 - 7szinvirag_borito_sima.indd

1 lovag: nemesi származású lovas katona

Pálma és Liliom

Messze Spanyolországban, egy magas szikla tetején állt Barkó lovag 1 vára. Barkó lovagnak két leánya volt: Pálma és Liliom. Pálma, apja kedvence olyan volt, akár a legbátrabb ifjú vitéz: szôrén ülte meg a lo-vat, vadászni járt, s úgy forgatta a kardot, hogy messze földön híre járt. Szerette is Barkó lovag az idôsebbik lányát, s egyre mondogatta, hogy csak hatalmas, gazdag királyhoz adja feleségül.

Liliom, a lovag kisebbik lánya meg úgy élt a várban, akár egy Hamupipôke. Az apja is, a nénje is szüntelenül csúfolta, hogy gyönge a karja, fehér az arca, nem tud lovagolni, iszonyodik a kardtól meg a hangos, vidám vadászatoktól. Liliomnak nem akadt egyetlen barátja sem a várban, csak az állatok szerették. Ha sétálni ment, galamb repült a feje fölött, mókus ugrán-dozott elôtte, ôzike lépdelt mellette. S a bokrokból félénk nyuszik lesték lépteit. Egyszer aztán Barkó lovag hírül adta országnak-világnak, hogy férjhez adja a lányát, leánykérôbe eljöhet minden vitéz ifjú király, s amelyik lovagi tornában le-gyôzi Pálmát, azé lesz a lány meg a lovag-vár minden kincse.

Jöttek is messze földrôl a királyok, hercegek, hogy megvívjanak a vitéz le-ányzóval, és elnyerjék a kezét meg Barkó lovag kincseit. Csakhogy Pálma sorra le-gyôzte a kérôket, s volt, aki szégyentôl holtsápadtan, volt, aki vérpirosan hagyta el a lovagvárat.

Egy szép napon fényes kísérettel érke-zett Barkó lovag várába a leghatalmasabb, a legvitézebb ifjú király. Barkó lovag azt remélte, hogy a híres-neves vitéz király a

lovagi tornában legyôzi a büszke Pálmá s így királyi férjet kap a kedvence. Ráparancsolt a kisebbik lányára, Lili omra, hogy takarodjék a háztól, míg a ifjú király és fényes kísérete a várban ven dégeskedik. Liliom kiment az erdôbe, s o letelepedett egy kis tisztásra. Nyomba körülfogták barátai, az erdei állatok. Li liom könnyei hamarosan föl is száradta beszélt az állatokhoz, azok meg úgy fi gyeltek rá, mintha értenék a szavát. A le ánykérôbe érkezett ifjú király az erdô f közül figyelte Liliomot, s elhatározt hogy vagy ez az aranyszívû leányka lesz felesége vagy senki más.

A következô napon lovagi tornában le gyôzte a büszke Pálmát, még a fényes kar dot is kiütötte a kezébôl.

– Feleségül kapod a lányomat és vára minden kincsét! – ujjongott Barkó lovag. Az ifjú király meg szépen a lovag el állt és így szólt:

– Kincseidet, aranyadat tartsd meg ma gadnak, lovag, Pálma lányod kezére me nem vagyok méltó, mert igaz ugyan, hog lovagi tornában legyôztem ôt, enge azonban szépségével és szelídségével le gyôzött a kisebbik lányod, Liliom. Ô les a feleségem vagy senki más!

Így lett a szép Liliomból királyné, a gô gös Pálma meg azóta is várakozik a maga szikla tetején, a lovagvárban, hogy háth akad egy vitéz király vagy herceg, aki meg vívna a kezéért.

Spanyol népmes Bartócz Ilona átdolgozás