Page 36 - 7szinvirag_borito_sima.indd

34

Volt egyszer egy királyfi. Ez a királyfi va-dászni ment az erdôbe, s úgy belemelege-dett a vadászatba, hogy egyszerre ráestele-dett. Ment volna haza, de nem találta meg az utat a nagy sötétségben. No, most mit csináljon? Bolyongott jobbra-balra. Nagy késôre megpillantott valami gyen-ge világosságot. Nosza, odament egyene-sen, s hát egy kis házikó ablakában pislogott az a világosság. Bekopogott az ablakon. – Ki kopog?

– A királyfi. Adsz-e szállást, jó ember? – Adok hát – felelt a gazda, s nyomban ajtót nyitott, betessékelte a királyfit. Aztán felköltötte a feleségét meg a leányát, hogy készítsenek vacsorát a királyfinak.

Csupán egy kakasuk volt, megsütötték. A királyfi éhes volt, mint a farkas, pompásan ízlett a vacsora. Aztán jó puha ágyat vetettek neki, s úgy aludt reggelig, mint a bunda. Jó kedvvel kelt fel a királyfi, megköszön-te a szíves vendéglátást. Elbúcsúzott a sze-

gény emberektôl, s hazáig meg sem állo Ahogy hazaért, megparancsolta az inas nak 1 , hogy vigyen a szegény embernek e sült kakast, egy kalácsot, egy hordócska bo s tizenkét tallért 2 . Mindjárt indult is az ina de mert hogy messze volt az erdô, megéh zett útközben, megette a kakasnak a felét. Aztán továbbment, de most meg erôs megszomjazott, s kapta-fogta magát, megi ta a hordócska bornak is a felét. De ez ne volt elég az ebadtának 3 , a kalácsnak is a f lét megette. Aztán mit gondolt, mit nem, tizenkét tallérból hatot a zsebébe csúsztato Megérkezett az inas, átadta a király ajándékát. Volt öröm a háznál, de a leán aki ritka okos volt, gyanút fogott. Nem hi te, hogy a királyfi éppen fél kakast, f hordó bort, fél kalácsot s hat tallért küldjö – Hallod-e – szólt az inasnak –, ha me mondanád, üzennék valamit a királyfinak – Hogyne – fogadkozott az inas. – Ha hallom!

A megfelezett ajándék