Page 56 - 7szinvirag_borito_sima.indd

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer réges régen egy kisfiú, akit Öcsinek neveztek. Azóta már nagyfiú lett Öcsibôl, de még ma is elnevetjük magunkat, ha valame-lyikünk kimondja, hogy: SESESÜSE. Rejtvény ez a sesesüse? Nem rejtvény. Azt jelenti, hogy… Azaz mégse árulom el, inkább elmesélem az egész históriát. Úgy kezdôdött, ahogy nálunk szokott: – Öcsi!… Öcsi!! Öcsi!!!

Háromszor kiáltottam, egyre emelkedô hangon. Kenyérért akartam küldeni Öcsit. – Rögtön, édesapám.

A „rögtön” a szótárak tanúsága szerint körülbelül azt jelenti, hogy most, azon-nal, máris, mindjárt. Öcsinek akkoriban azonban mégis külön szótára volt. Nála a „rögtön” azt jelentette, hogy „igen, igen, majd”… vagy: „valamikor, ki tudja, mi-kor… ha kedvem tartja, talán holnap,

holnapután vagy esetleg egy óra mú va”…

– Rögtön! – kiáltotta Öcsi, de a nyit ajtón át láttam, hogy nem mozdul, hane tovább mázolja lilával csíkozott sárgával vonalzóját.

– Öcsi!!! – kiáltottam most már igaz dühösen, és fölálltam, hogy átmenj hozzá, és ráncba szedjem. Ekkor azonb anyu halkan a fülembe súgta: – Sesesüse…

Mivel értelmetlenül bámultam r ugyanolyan halkan meg is magyarázta titokzatos szó értelmét:

– Senkinek sem sürgôs semmi. Úgy látszik, még mindig elég buta k pet vághattam, mert anyu súgott még v lamit, de hogy mit, azt nem árulom Azért súgta, hogy titok maradjon. Kris tinkának azonban elmondtuk, aztán j

Amíg a rögtönbôl rögtön lesz

54