Page 103 - hetsznvilag.indd

pest és Buda fejlôdésével egyre inkább égetô szükséggé vált egy állandó híd építése. Sokat foglalkoztak is ezzel a tervvel. mi volt az oka, hogy olyan sokáig nem valósult meg? nem tudták elôteremteni az építéshez szük-séges tömérdek pénzt, és féltek az árvíztôl is. olyan férfira volt szükség, aki az akadá-lyokat tudásával, kitartó munkájával le tudja gyôzni! Erre a feladatra Széchenyi istván vál-lalkozott.

nemcsak a pénzt kellett elôteremtenie és a terveket elkészíttetnie, az építést megszerveznie, hanem sok-sok harcot kellett meg-vívnia a magyar nemesség-gel is.

Valóban a nemesi sza-badság megtépázását jelen-tette ez a törvény. A tör-vény szerint ugyanis egy gyalogos személy egy kraj-cárt, egy lovas személy négy krajcárt fizet a hídon válogatás nélkül.

nem a krajcárok miatt adták búnak a fejü-ket a kiváltságos nemesi osztályhoz tarto-zók. Az „egyformaságon”, a nemes és nem nemes egyenlô teherviselésén volt a hang-súly. A hídtörvény megtörte a jeget, mint ahogy a híd pillérei megtörik a Duna jegét. 1840. július 28-a nagy nap a Lánchíd tör-ténetében. Ezen a napon verték le az elsô zárógát elsô cölöpét. Amunka szépen haladt elôre, és 1841. augusztus 24-én ünnepélyes külsôségek között megtörtént a Lánchíd alapkôletétele.

Az alapkôünnepély okmányát arany- és ezüstérmékkel együtt helyezték egy üregbe, mely „azonnal 130 mázsás kôvel takartatott be”. Ez nyilván clark (klark) ötlete volt, vala-melyiké a két clark közül. mert ketten vol-tak: clark Vilmos, a tervezô és clark ádám,

az építômester. nem rokonok, de mind a ketten Anglia szülöttei.

clark Vilmos tervét 1838. szeptember 18-án a hídbizottság elfogadta.

clark ádám, az építômester több mint ezer embert irányított, s ha kellett, maga is közéjük állt a sorba.

A nagy munka serényen folyt. Amunkások százai hemzsegtek a cölöpverô gépeknél.

Az ütemes zaj odahallatszott Széchenyi lakásához, aki egy Duna-parti házban bérelt magának lakást, hogy az épülô Lánchíd udvarától csak néhány lépésnyire legyen. majdnem mindennap személyesen megláto-gatta az építkezést, elbeszélgetett a munká-sokkal. A munkások nagyon szerették Szé-chenyit, ragaszkodtak hozzá.

1848. július 18-án, amikor az utolsó láncot húzták fel a hídra, elszakadt az emelôlánc, és a nyolcezer mázsás teher átszakította a munkahidat, belezuhant a Dunába. Széche-nyi és clark ádám, akik a munkahídon állot-tak, hideg fürdôt vettek a folyóban, de sze-rencsésen partra úsztak mind a ketten. v aJda p áL És L estyán s ándor