Page 193 - hetsznvilag.indd

– igen, nemecsek. Én vagyok. És ne kutas-sák, hogy ki lopta el a pál utcai zászlót a fegyvertárból, mert azt én loptam el. itt van, ni! nekem van az a kis lábam, ami még a Wendauer lábánál is kisebb. És nem szóltam volna, fenn maradhattam volna a fa tetején, amíg maguk mind el nem mentek volna, hiszen ott gubbaszkodtam már fél négy óta. De mikor Geréb azt mondta, hogy köztünk nincs egy se, aki bátor volna, hát akkor gondoltam: „megállj, majd én megmutatom neked, hogy akad még a pál utcaiak közt is bátor fiú, ha nem más, hát a nemecsek, a közlegény!” itt vagyok, kérem, kihallgattam az egész tanácskozást, vissza-loptam a zászlónkat, most tessék, csinálja-nak velem, amit akarnak, verjenek meg, csavarják ki a kezembôl a zászlót, mert magamtól ugyan oda nem adom. tessék, tessék, csak rajta! hiszen én egyedül vagyok, maguk meg tízen vannak!

Kipirult, ahogy így beszélt, és kitárta a két karját. Az egyik kezében a kis zászlót szo-rongatta. A vörösingesek nem tudtak maguk-hoz térni ámulatukból, és csak nézték ezt a csöpp kis szôke legényt, aki az égbôl poty-tyant közibük, s aki itt bátran, hangos szó-val kiabált az arcukba, fölemelt fôvel, mint-ha olyan erôs volna, hogy el tudná páholni ezt az egész társaságot, a két erôs pásztorral és áts Ferivel együtt.

Leghamarább a pásztoroknak jött meg a hidegvérük. odamentek a kis neme-csekhez, és jobbról-balról megfogták a két karját. A fiatalabbik pásztor állt a jobb olda-lán, és ez már a kezéhez is nyúlt, hogy kicsavarja belôle a zászlót, mikor megszó-lalt a nagy csöndben áts Feri hangja: – megállj! ne bántsátok!

A pásztorok csudálkozva néztek a vezérre. – ne bántsátok – mondta ez. – Ez a fiú tetszik nekem! Bátor fiú vagy, nemecsek, avagy ahogy hívnak. itt a kezem. csapj fel közénk vörösingesnek!

nemecsek tagadólag rázta a fejét.

– nem én!

áts Feri elmosolyodott. Azt mondta: – hát, ha nem csapsz fel, azt se bánom. Én ugyan még nem hívtam senkit közénk. Aki itt van, mind úgy kéredzkedett ide. te voltál az elsô, akit hívtam. De hát ha nem akarsz, nem jössz… És hátat fordított neki.

– mi legyen vele? – kérdezték a pásztorok. A vezér csak úgy félvállról felelt: – Vegyétek el tôle a zászlót!

Az idôsebb pásztor egy csavarintással kivette a nemecsek gyönge kis kezébôl a piros-zöld zászlót. Fájt a csavarás, a pász-toroknak átkozottul kemény markuk volt, de a kis szôke összeszorította a fogát, és egy hang se röppent el az ajakáról. – megvan! – jelentette pásztor.

mindenki arra figyelt, hogy most mi lesz. micsoda rettenetes büntetést fog kitalálni a hatalmas áts Feri. nemecsek dacosan állott a helyén, és összeszorította az ajakát. áts Feri feléje fordult, és intett a pász-toroknak:

– Ez nagyon gyönge. Ezt nem illik elver-ni. hanem… fürösszétek meg egy kicsit.

M oLnár F erenc