Page 194 - hetsznvilag.indd

Egy szép napon úgy esett, hogy a doktor a macskaeledeles emberrel, aki gyomorfájása miatt jött el hozzá, a konyhában ült és beszélgetett.

– ugyan miért nem hagy föl az emberek gyógyításával, és miért nem lesz az állatok doktora? – kérdezte a macskaeledel-árus. polinézia, a papagáj eddig az ablakpár-kányon ülve nézett ki az esôbe, és egy régi matrózdalt dúdolgatott magában. most abbahagyta a dúdolást, és felfigyelt.

– mert ugye – folytatta a macskaeledeles –, doktor úr mindent tud az állatokról, sok-kal, de sokkal többet, mint az állatorvosok. Az a könyv a macskákról, hát az valami csodálatos! igaz, hogy én nem tudok sem írni, sem olvasni, különben talán magam is könyveket írnék, de a feleségem, teodózia több iskolát járt, s ô olvasta fel nekem a doktor úr könyvét. hát az valami csodála-tos! igen, ez a helyes szó: csodálatos! mintha csak a doktor úr maga is macska lett volna! hogy ismeri az eszük járását! És figyeljen csak a szavamra: nagy csomó pénzt kereshet azzal, ha állatokat gyógyít. higgye el nekem. mert látja, én elküldök ide minden öregasszonyt, akinek beteg a kutyája vagy a macskája. meg aztán, ha nem volna elég a beteg állat, tehetek is valamit az ételükbe, hogy rosszul legyenek tôle.

– nem, nem! – tiltakozott a doktor. – ilyet nem szabad tenni! nem volna helyes dolog! – Ó, hiszen nem is olyasmire gondolok, amitôl komolyan megbetegszenek! csak arra gondoltam, hogy hadd legyenek egy kicsit elszontyolodottak. Az öregasszonyok mindjárt megijednek. De amint mondja, doktor úr, ez tényleg nem volna rendes dolog. hanem szegénykék megbetegsze-nek maguktól is, mert az öreg nénik mindig túl sokat adnak nekik enni. És nézze csak, a környékbeli majoros, akinek sánta a lova,

meg beteg a birkája, mind ide jár majd. Legyen állatorvos!

Amikor az ember elment, a papagáj lerö-pült a függönyrúdról a doktor asztalára, és így szólt:

– Ennek a fickónak igaza van. Ezt kell tenned, doktor. Légy állatorvos! hagyd a mafla embereket, ha nincs elég eszük, hogy belássák: te vagy a legjobb orvos a világon. helyettük inkább az állatokkal foglalkozz, azok majd rájönnek hamarosan!

– hiszen annyi állatorvos van! – felelte John Dolittle, és kitette a virágcserepeket az ablak-párkányra, hogy jobban érje ôket az esô. – Van, van – vitatkozott a papagáj –, de egy sem ér semmit. Figyelj csak rám, dok-tor, mondok neked valamit. tudsz róla, hogy az állatok beszélnek?

– tudom, hogy a papagájok beszélnek. – mi, papagájok két nyelven is beszé-lünk: embernyelven meg madárnyelven – felelte büszkén polinézia. – ha azt mon-dom: polli kétszersültet kér, ezt megérted. De mit szólsz ehhez: Ke-ke oi-i fi-fi?

– te jóisten – kiáltott fel a doktor –, mit jelentsen ez?!