Page 84 - hetsznvilag.indd

82

Már néha gondolok a szerelemre

A szeretetrôl

Valakit, valamit szeretni kell. istent, szülôföldet, hazát. Kinek lelkében nincsen szeretet: Az élete csupa pusztaság.

Valakit, valamit szeretni kell. nyíló virágot, kék eget,

minden koldusnál százszor koldusabb, Ki senkit, semmit nem szeret.

Valakit, valamit szeretni kell. Jók vagyunk, ha szeretünk. Az isten a szeretet tüzét Szövétnekül 1 adta nekünk.

Valakit, valamit szeretni kell. hogy szívünk boldogabb legyen. Kivert kutyánál is gazdátlanabb Az ember, hogyha szívtelen.

Valakit, valamit szeretni kell. A szeretô szív tündököl. S isten világa örök éj marad Annak, ki mindent csak gyûlöl. e ndrôdi s ándor

ár néha gondolok a szerelemre. ilyen lehet – én istenem – milyen? lálkoztam tán véle messze-messze, alahol Andersen meséiben?

omoly és barna kislány lesz. merengô. lelke párna, puha selyemkendô.

míg a többiek bután nevetnek, rágokat hoz majd a kis betegnek. gyamhoz ül. meséskönyv a szeme. alkan beszél, csak nékem, soha másnak. ájó fejemre hûs borogatást rak. kacagása hegedû-zene.

gy lány, ki én vagyok. hozzám hasonló. ülönös, titkos és ritkán mosolygó. z éjbe nézô. Fáradt. Enyhe. csöndes. sak széttekint, és a szobánkba csönd lesz…

k osztoLányi d ezsô

1 szövétnek: fáklya

„Kezet csak megfogni szabad… Elereszteni vétek… Ellökni átok…

Egymásba simuló kezek tartják össze Az eget s a világot.”

hetsznvilag.indd 82 2/21/11 3