Page 152 - Iresz_86ig.qxd

150

A kenyér az emberek egyik legrégibb, leg-fontosabb tápláléka. A kenyér ôsi formája az emberiséggel egyidôs. Az elsô cipót, ami

nem éppen hasonlított a mai kenyérre, ôs-anyáink sütötték.

A honfoglaló magyarok vándorlásaik so-rán már ismerték a gabonát, de a rendsze-res földmûvelést a Kárpát-medencében lakó szlávoktól tanulták meg.

A kenyérnek szánt gabonát lisztté kell ôrölni. De jól ôrölt liszt nélkül nincs jó kenyér. Valamikor az ôrlés mestere a molnár volt. Mivel az ôrlés általában hosszú ideig tar-tott, a malomban érdekes társasélet alakult ki. A sorukra várakozó gazdák itt beszélték meg a falu, a világ eseményeit. Sok szó esett az idôjárásról, a termésrôl.

A mai malmok elektromos árammal mû-ködnek a gépész irányításával. Szinte pilla-natok alatt ôrölnek meg több zsák gabonát.

A kenyérsütés régen az asszonyok dolga volt, ma a pékmestereké. A jó tésztakészí-tés, a kenyérsütés nagy hozzáértést kíván, sok apró titka van.

Amikor még nem ismerték a kovászt és az élesztôt, lapos, lepényszerû kenyeret sü-töttek. Kovászt elôször korpából vagy komlóból készítettek. Meleg helyre tették, megkelesztették. Azután langyos sós vízzel összekeverték a kovászt meg a lisztet, és megdagasztották a fából készült dagasztó-teknôben. Bizony két óra hosszat kellett gyúrni, ütögetni, hogy „kellô levegô kerül-jön a tésztába“, könnyebb legyen. Aztán vá-

szonkendôvel bélelt, liszttel megszórt szakaj-tóba rakták, ráhajtották takarónak a kendô négy sarkát. Így pihent, kelt a tészta. A jól megkelt tészta megnô, belül luka-csos. Mire megsül, ettôl lesz könnyû és foszlós. A lyukak az élesztôgombáktól tá-madnak benne. Ezek a szabad szemmel nem látható apró gombák keléskor szaporodni kezdenek. Ezektôl a tészta néhány óra alatt megdagad. Még a dagasztás elôtt jól be

A kenyér története

Szélmalom

Vízimalom