Page 108 - ap040908_kesz_konyv

106106

Puszta, csikósok, délibáb, pásztorélet. Aki nem ismeri ennek a tájnak a csodálatos, egyedülál-ló élővilágát, tényleg csak a végtelen pusztára gondol.

A száraz, szikes pusztán minden élőlénynek alkalmazkodnia kellett a nehéz körülmények-hez. Száraz időben a talaj megrepedezik és fe-hér a sókiválástól. Itt csak a sótűrő növények képesek megmaradni: a bárányparéj, a szék-fű, a sziki útifű, a sziki őszirózsa. Esős idő-ben olyan ragadós sár van, hogy beleragad az ember cipője. A pásztoremberek régen „csú-nyaföldnek” is nevezték.

Május elején érkezik a rigó nagyságú, me-legkedvelő madarunk, a székicsér. A marha-gulyát követve a megszáradt marhatrágya te-tejére rakja tojásait. Szívesen röpködi körbe a birkanyájat, s összekapkodja az állatok által felzavart bogarakat. Ősi magyar háziállataink közül a szürke marha évszázadokon keresz-tül jól bírta a ridegtartást. Apásztorok leghűsé-gesebb társai és segítségei a kutyák: a puli,

a pumi, a mudi, a kuvasz és a komondor.

A Hortobágyi Nemzeti Park

(olvasmány)

Kilenclyukú híd

Bárányparéj

Sziki őszirózsa