Basic HTML Version
A vízözön története
A vízözön előzményei
Isten így szólt Noéhoz
1
:
„Elhatároztam, hogy elpusztítok minden lényt a földön, mivel a föld
az emberek miatt megtelt gonoszsággal. Ezért eltörlöm őket a föld színéről. Építs magadnak
bárkát
2
fenyőfából s nádfonatból, kívül és belül kend be szurokkal
3
. Így kell építened: 300 kö-
nyök
4
legyen a bárka hossza, 50 könyök a szélessége és 30 könyök a magassága. Csinálj a bár-
ka fölé tetőt. Az ajtót helyezd felülre, a bárka oldalára, és csinálj alsó, középső és felső eme-
letet. Ugyanis vízözönt bocsátok a földre, hogy eltöröljek minden testet, amely az ég alatt
lélegzik. El fog pusztulni minden, ami a földön van. Veled azonban szövetséget kötök. Te be-
szállsz a bárkába, te és veled együtt aid, a feleséged és aid feleségei. Minden élőlényből,
minden testből vigyél kettőt a bárkába, hogy veled együtt életben maradjanak, egy hímet és
egy nőstényt. […] Vigyél magaddal mindenféle ételt is, ami táplálékul szolgál.
”
[…] Noé úgy
is tett, pontosan úgy járt el, ahogy Isten megparancsolta neki és a vízözön előtt beszállt a
bárkába.
A vízözön
Hét nap elteltével a vízözön rátört a földre. […] Ezután negyven napig ömlött az eső a föld-
re. A víz megdagadt, és fölemelte a bárkát úgy, hogy a föld felett úszott. Az ár elhatalma-
sodott, és erősen megduzzadt a föld felett, a bárka azonban a vízen úszott. A víz még ma-
gasabb lett a földön, annyira, hogy az ég alatt minden magas hegyet elborított. Tizenöt
könyöknyivel múlta felül a víz őket, annyival emelkedett a hegyek fölé. Így minden élő-
lény elpusztult, amely a földön mozgott: madarak, háziállatok, vadállatok, mindenféle föl-
di csúszómászó és minden ember. Minden, ami lélegzett, ami a szárazföldön élt, elpusz-
tult. Így törölt el (Isten) minden élőlényt a földön: az embertől az állatig, a csúszómászókig
és az égi madarakig. Mind eltörölte őket a földről. Csak Noé maradt meg és ami vele volt a
bárkában. A víz százötven napig áradt a földön.
Ekkor Isten megemlékezett Noéról és minden vadállatról, minden háziállatról, ami ve-
le volt a bárkában. Isten szelet támasztott a föld felett, mire a víz apadni kezdett. A mély-
ségek forrásai és az ég csatornái bezárultak: az eső megszűnt esni, és a víz lassan elapadt
a földön. Százötven nap elteltével a víz visszahúzódott, s a hetedik hónapban, a hónap
17. napján a bárka megállt az Ararát
5
hegyén. A víz a tizedik hónapig egyre jobban lea-
padt, s a hónap első napján feltűntek a hegycsúcsok. Negyven nap elteltével Noé ki-
nyitotta a bárka ablakát, s kiengedett egy hollót.
6
Az ide-oda röpdösött, amíg a víz fel
nem száradt a földről. Azután kiengedett egy galambot, hogy lássa, vajon a víz vissza-
húzódott-e már a föld színéről. De a galamb
7
nem talált helyet a lába számára, ezért
visszatért a bárkába, mivel még víz állt az egész földön. Noé kinyújtotta kezét, megfog-
ta és bevitte magához a bárkába. Még várt további hét napot, és újra kiengedett egy ga-
1
Noé rendkívül magas életkorával a bibliai ősatyák különleges, kiemelkedő szerepét hangsúlyozták.
(Például Ádám 930 évet élt, Matuzsálem 960 évet stb.)
2
bárka: árboc nélküli evezős hajó
3
szurok: gyantaszerű fekete szigetelő anyag
4
könyök: régi hosszmérték; 0,4436 ≈ 0,44 méter
5
Ararát: a mai Törökország területén fekvő hegység egyik kiemelkedő, 5165 méter magas csúcsa
6
holló: régen a hajósok azért vitték magukkal a tengerre, hogy elengedve megmutassa az utat a szárazföld felé
7
galamb: a zsidó hit szerint tiszta állat, ezért gyakran áldozták fel. A keresztény felfogásban Isten lelke
127
irodalom5_minion_puha.indd 127
3/21/13 2