Basic HTML Version
– No – mondogattuk –, jól kikapott – és nevettünk rajta.
De amikor körülfogtuk, s száz kérdéssel támadtuk meg, visszakapta a régi hamis sze-
mű Fillentő arcát, és hozzá fogott mesélni:
– Tudjátok, azért hívott be a tanfelügyelő úr, mert meg akart prezentálni,
1
amiért
olyan jól megnevettettem.
– Ne llents! – kiabáltuk.
– De bizony, azt mondta, hogy máskor is ilyen jó legyek, adott egy narancsot, a ta-
nítóné asszony egy pohár kávét meg kalácsot, azért voltam olyan soká, mert ezt mind
meg kellett enni.
A hallgatóság egy része kacagott, más része hitt neki.
– Bizony, akár hiszitek, akár nem, adott egy hatost
2
is emlékül.
– Hol van, hol van? Mutasd meg!
A kis Fillentő elkezdett a zsebében kotorászni, egyszer csak felderült az arca:
– Nagyszerű, hisz azt már elkőtöttem a bótba! Kovács Zsuzsi is evett abból a cukor-
ból, amit vettem.
Ezzel aztán be volt fejezve az ügy. Kovács Zsuzsi éppen betegen feküdt odahaza, nem
is volt iskolában.
Így beszélt Fillentő koma mindig, még véletlenül sem mondott igazat soha.
De rossz szándékból nem hazudott, csak tréfából. Örökös tréfa volt az egész élete,
ezért szerette mindenki. És azért is, mert az is tréfa volt neki, hogy magára vegye akár-
kinek a hibáját.
Én is hálával és nagy szeretettel emlékszem rá egy jótettéért. Nálunk volt egy téli dél-
után. Bent játszottunk a kisszobában. Ott volt a pohárszék
3
is, és hogy, hogy nem, egy-
szer leütöttem szeleskedésből a nagyanyám legkedvesebb kávéscsészéjét. Úgy szerette
azt, hogy sose ivott másból, sőt azt mondta nekünk, gyerekeknek, hogy beteg lenne, ha
eltörnék.
1
prezentálni: itt: ajándékozni
2
hatos: aprópénz
3
pohárszék: edények és dísztárgyak tárolására szolgáló, általában üveges szekrény
185
irodalom5_minion_puha.indd 185
3/21/13 2