Basic HTML Version
És az bizony eltört, négy-öt darabban hevert a földön. Elsápadtam a nagy ijedségtől,
és síri csend lett a szobában. Odaát nagyanyám meghallotta a csörömpölést s a hirtelen
csendet, és bejött vészjósló arccal.
– Mi az?
Meglátta szegény a cserepeket s az én fakó arcomat, és mindent kitalált.
– Mit tettél? – mondta hangosan.
Ekkor előállt a kis Fillentő.
– Én tettem – mondta csendesen –, meg akartam mutatni, hogy meg tudom az orro-
mon tartani, mint a szerencsi cirkuszban a komédiás.
Felemelte tömpe kis orrát, s két karjával jelezte, hogy akart egyensúlyozni.
Olyan komikus volt, olyan mulatságos, hogy haragos nagyanyám elkezdett moso-
lyogni, és barackot nyomott a fejére.
De azért láttam, hogy mindent tud, s uzsonnakor Fillentő kapott kávét, nem én. Mi-
kor pedig ócska, nagy embertől örökölt ködmönében elment, mint egy kis manó, azt
mondta nekem nagyanyám:
– Jobb ú ez a kis Fillentő nálad!
S olyan mélységes szemrehányás volt a hangjában, hogy egész éjjel sírtam utána. De a
kis Fillentőt még jobban szerettem. Az egész falu szerette. Kézről kézre adták, meséltet-
ték: kukoricahántáskor,
1
fonóban, dörzsölőben
1
ő volt az első személy. Kifogyhatatlan
volt a mulatságos ötlete, kivált mikor beletanult a nagy emberek dolgába, s összevisz-
sza füllentett legényekről, lányokról mindenféle badarságot. Jutalmul úgy etették, mint
a madarat, ami csak szemének-szájának ízlett. Igyekezett is kedvében járni mindenki,
mert ártatlan tréfákkal ugyan, de alaposan ki tudott nevettetni valakit.
Volt a faluban egy szörnyen fösvény asszony: Balogné, ettől ritkán kapott valamit,
legfeljebb sült krumplit, azt is akkor, ha már senkinek se kellett. Egy ilyen ebéd után
beállított a fonóba Fillentő pajtás. Beszélget, beszélget, s csak nyalogatja a száját, mint
a kiskutya, ha jóízűen evett. Addig-addig, míg valaki észrevette.
– Eh, be jó ebéden voltál ma!
Fillentő koma:
– Bizony jón.
– Ugyan kinél?
– Balognénál. Három tál ételt ettem, azért nyalogatom a számat.
– No, beszélj már, mi volt.
– Első tál: leves, jó tiszta, friss kútvízből. Második tál: tegnap sült krumpli. Harma-
dik: pecsenye, harmadnapos sült tök.
Még ma is emlegetik nálunk, ha nincs jó ebéd, hogy:
– Ez után is nyalogatná Fillentő a száját.
Szegény kis Fillentő, nem tudtuk meg, hogy milyen ember lett volna belőle. Jött egy
irtózatos hideg tél, s a senki gyermekének átjárta ringy-rongy ruháját. Beteg lett, gyul-
ladást
3
kapott, s kilenc napra már az angyalok között keltett nevetést bizonyosan, mi-
kor betoppant füllentésre kész pisze orrocskájával. Utolsó szava is méltó volt egész éle-
téhez. Nagy lázban, lefogyva, meredező szemmel feküdt, én éppen ott voltam hozzá
1
kukoricahántás: a kukoricacső csuhéjának (leveleinek) lefosztása
2
dörzsölő: a len feldolgozására szolgáló helyiség
3
gyulladás: itt tüdőgyulladás
186
irodalom5_minion_puha.indd 186
3/21/13 2