Basic HTML Version
– Ezt a meszelést például.
Tom bemártotta a meszelőt, és közömbösen felelte:
– Lehet, de az is lehet, hogy a meszelés nem munka. Egy biztos, nekem tetszik.
– A végén még bebeszélnéd nekem, hogy szívesen dolgozol.
Tom csak meszelt szakadatlanul.
– Mi az, hogy szívesen! Csak azt mondd meg, miért ne csinálnám szívesen? Azt hi-
szed, mindennap meszelhetek kerítést?
Ez persze mindjárt más színben tüntette fel a dolgot.
Ben abbahagyta az almarágást. Tom nagy lendülettel húzta végig a meszelőt a ke-
rítésen, föl-le, föl-le, hátralépett, hogy lássa az eredményt, itt-ott kiigazította munká-
ját, majd újra megnézte az összhatást. Ben percről percre nagyobb érdeklődést árult el,
mindjobban gyelt, és egészen belemerült a munka szemlélésébe. Egyszer csak meg-
szólalt:
– Tom, hadd meszeljek egy kicsit.
Tom pillanatra habozott, már-már beleegyezett, de hirtelen megváltoztatta vélemé-
nyét.
– Sajnálom, Ben, nem tehetem. Tudod, Polly néni szörnyű kényes erre a kerítésre. Hát
még itt az utcán! Még ha a kertre nézne, nem szólnék semmit, és neki se lenne kifogása
ellene. De igazán nagyon kényes erre a kerítésre, igen szépen kell kimeszelni, és fogad-
junk, hogy ezer meg ezer, kétezer ú közt sincs egyetlenegy se, aki annak rendje-mód-
ja szerint megcsinálná!
– Nem igaz, eressz engem, hadd próbáljam meg! Csak egy kicsit eressz! Én biztos
hagynálak meszelni. Na, eressz, Tom!
– Isten bizony, szívesen engednélek, Ben, de Polly néni nem hagyná. Jim is akart
meszelni meg Sid is, de Polly néni nem engedte őket se. Látod, Ben, enyém a felelősség!
Képzeld, ha akármi történne meszelés közben…
– Marhaság! Úgy fogok vigyázni, mintha te meszelnél. De add már ide, hadd próbál-
jam meg! Ne, itt van a fél almám is!
191
irodalom5_minion_puha.indd 191
3/21/13 2