– Maradj nálam – kérte Árgyélus.
– Nemmaradhatok – felelte Tündérszép Ilona –, de megígérem, hogy ezentúl minden-
nap el fogok jönni, de az almákat többé el nem viszem. Légy mindig itt, ha látni akarsz!
Ezzel nagy robajjal elrepült a tizenhárom holló.
Másnap az egész udvar nagy csodálkozására az aranyalmák mind megvoltak. A ki-
rály homlokon csókolta a át. Árgyélus csak azt kérte az apjától, engedje meg, hogy to-
vább is őrizhesse az almafát.
Ki is ment minden éjjel Árgyélus király őrködni, hogy láthassa Tündérszép Ilonát.
De volt a király udvarában egy Vénbanya
1
, aki Árgyélus király t nagyon szemmel
tartotta. A király is kezdett kíváncsi lenni, mi lehet az oka, hogy Árgyélus annyira sze-
ret az almafánál őrködni. Magához szólította hát a Vénbanyát, és így szólt hozzá:
– Látom, hogy Árgyélus király t te szemmel tartod. Vigyázd meg egyszer, mikor az
almafánál őrködik!
A Vénbanya úgy tett. Mikor Árgyélus az almafához ment őrködni, a Vénbanya
a bokrok mögé bújt. Másnap korán reggel már jelentette a királynak:
– Meglestem Árgyélus király t. Gyönyörűséges aranyhajú lánnyal láttam az almafa
alatt ülni; holló képében jött az almafára, úgy lett belőle aranyhajú lány.
– Hazudsz, Vénbanya! – mondta a király. – Nem igaz!
– De úgy van az, felséges uram. Ha kell, holnap jelet is hozok arról, hogy igazam van.
Másnap este Árgyélus és Tündérszép Ilona megint egymással mulattak. Maguk sem
tudták, hogyan történt, mélyen elaludtak mind a ketten. Ekkor előcsúszott a Vénbanya,
és egy aranyfürtöt levágott
2
Tündérszép Ilona hajából, azután lassan elment.
Felébredt Tündérszép Ilona, sírni, jajgatni kezdett, felébredt erre Árgyélus is.
– Mi bajod van, kedvesem?
– Jaj, Árgyélus, élj boldogul, én téged soha többé nem láthatlak, nálad nem
maradhatok; a házadban tolvajok laknak, nézd, aranyfürtjeimből
egyet levágtak.
Ezzel megölelte Árgyélust, ujjáról egy gyűrűt
3
vett le, és
Árgyéluséra húzta.
– Neked adom – mondta –, erről akárhol meg-
ismerlek.
Ezzel összecsapta kezét, hollóvá változott és
elrepült.
Másnap reggel a Vénbanya megmutatta
az aranyfürtöt a királynak. Nagyon cso-
dálkozott a király, és tüstént magához hí-
vatta Árgyélus király t.
– Édes am, testvéreidet már mind ki-
házasítottam, megjött az idő, hogy téged
is megházasítsalak; gazdag királylányt
kerestem számodra, azt hiszem, nem lesz
ellenvetésed.
1
Vénbanya: kárt okoz Árgyélusnak és Tündérszép Ilonának
2
„…egy aranyfürtöt levágott„: a hajfürt elvesztése a varázserő megszűnésével jár
3
gyűrű: a szerelmesek jegyajándéka. A hőst, Árgyélust így jelölik meg a mesében
28
irodalom5_minion_puha.indd 28
3/21/13 1