Page 14 - 8_fizika.indd

12

A belső energia mértékegysége a joule. A belsőenergia-vál-tozás közben átadott (és átvett) energiát a hőmennyiséggel jellemezhetjük. A hőmennyiség jele: Q, mértékegysége a joule.

ΔE

b

= Q

Ha egy test belső energiája növekszik, a környezetéből energiát kell felvennie; ha belső energiája csök-ken, környezetének energiát ad át (25. ábra). A felvett energiák összege egyenlő a leadott ener-giák összegével. Az energiamegmaradás törvénye a termikus kölcsönhatás közben is teljesül. A fajhő számértéke azt a hőmennyiséget adja meg, mely ahhoz szükséges, hogy egy adott anyagból készült test 1 kg-jának hőmérsékletét 1 °C-kal (vagy 1 K-nel) megváltoztassuk.

Mértékegysége a

kJ kg ∙ °C

, vagy

kJ kg ∙ K

.

A fajhő ismeretében a hőmennyiséget a következő összefüggéssel számíthatjuk ki:

Q = c · m · ΔT, ha a folyamat közben nincs halmazállapot-változás.

A halmazállapot-változás során is energiacsere (hőközlés) történik az anyag és környezete között.

Halmazállapot-változások

A testek hőmérséklete a halmazállapot-változás közben nem változik (27-28. ábra). A halmazállapot-változás során felvett, illetve leadott hő egyenesen arányos a test tömegé-vel. Az arányossági tényező az anyagi minőségre jellemző.

Olvadás/fagyás esetén: Q

o

= L

o

· m,

ahol L

o

az olvadáshő, mértékegysége

kJ kg

.

Forrás/lecsapódás estén: Q

f

= L

f

· m,

ahol L

f

a forráshő, mértékegysége

kJ kg

.

26. ábra Halmazállapot-változások

25. ábra

27. ábra 28. ábra