Page 82 - 8_fizika.indd

A mágnesezhető anyagok belső szerkezetét úgy képzelhet-jük el, mintha sok-sok parányi mágnes lenne bennük. Az anya-gok természetes állapotában ezek a kis, elemi mágnesek ren-dezetlenül, össze-vissza állnak (226./a ábra). Egy „külső”mágnes hatására az elemi mágnesek igyekeznek mind egy irányba állni (226./b ábra). Ha az anyag maradó mágneses tulajdonságú

a külső mágnes eltávolítása után is megmarad ez a ren-dezettség. Ha tehát egy acélrudat a 227. ábra szerint „megmág-nesezünk”, akkor az később is mágnesként viselkedik. A mág-nesezés során azonban ügyelni kell arra, hogy a külsőmágnest mindig ugyanazzal a pólusával, és ugyanabban az irányban mozgatva húzzuk végig a mágnesezendő tárgy felületén. Miért? Hogyanmagyarázhatjuk az elemi mágnesek segítségével amág-nesezés eredményét?

A mágnesekkel végzett kísérleteink során megfigyelhettük, hogy a mágnesek közötti vonzás, illetve taszítás már akkor is jelentkezett, ha ezek a testek viszonylag távol voltak egymás-tól. Hasonló tapasztalatot szereztünk a mágnes és a vastárgyak közötti hatás vizsgálatakor is. Ennek alapján arra gondolhatunk, hogy a mágneseket egy olyan sajátságos környezet veszi körül, mely más mágnesekre vagy mágnesezhető tes-tekre erőhatást képes kifejteni. A térnek ezt a részét mág-neses mezőnek nevezzük.

E szerint azt mondhatjuk, hogy a mágneses kölcsönhatás során megfigyelhető vonzást vagy taszítást a mágneses mező fejti ki.

Amágneses mező szemmel nem látható – de könnyen „lát-hatóvá tehető” egy kevés vasreszelék segítségével. Az üveg-lapra szórt vasreszelék darabkái a mágneses mező hatására vonalakba rendeződtek (228. ábra). Ezek a vonalak a mágneses mező egyfajta „képét” mutatják.

Figyeljükmeg, hogy ha most egy tetszőleges alakú másik tes-tet helyezünk a mágneses mezőbe, a vonalak helyzete és el-rendeződése is megváltozik – ami azt mutatja, a testek és a mágneses mező közötti hatás kölcsönös (229. ábra).