Page 92 - 8_fizika.indd

Az 1820-as év jelentős dátum a fizika történetében. Oersted, dán fizikus (264. ábra) egy kísérlet során elektromos áram segítségével hozott izzásba egy platinadrótot. (A név helyes kiejtése: örszted.) Észre-vette, hogy az áram bekapcsolásának pillanatában a drót mellett elhelyezett iránytű kitért; és csak az áram kikapcsolása után állt vissza eredeti helyzetébe.

Ilyen jelenséget korábban nem tapasztaltak a fizikusok. Oersted felfedezése elindította az elektromos-ság és a mágnesség közötti kapcsolat kutatását. Ez a kutatás vezetett el addig, hogy ma az erőművek-ben „áramfejlesztő” gépek működhetnek; hogy egyetlen mozdulattal bekapcsolhatjuk a világítást, vagy elektromos gépeket hozhatunk működésbe.

264. ábra Hans Christian Oersted (1777–1851) 265. ábra Oersted kísérleti berendezése a múzeum-

ban. Milyen áramforrás lehet a képen?

Az 1800-as évek elején még nem lehetett szigetelt vezetékeket „kapni” – szigeteletlen drótból pedig nem lehet vasmagos tekercset készíteni. Az első elektromágnes készítője, William Sturgeon (ejtsd: viliem sztördzsön) úgy járt el, hogy lakkréteggel vont be egy U alakban meghajlított vasrudat, majd erre 16 menetben vastag rézdrótot tekercselt. A menetek természetesen nem érintkezhettek egymással (267. ábra). Az elektromágnes egy 4 kg tömegű vastömböt tudott „megtartani”, ami a maga korában (1824-ben) óriási szenzációnak számított. A mágnest 1825-ben Londonban kiállították, és látogatók sokaságát vonzotta a kiállítótermbe…