Page 98 - 8_fizika.indd

Indukciós kísérleteink közben a tekercs végpontjai között in-dukált feszültség jelentkezett, és a tekercshez kapcsolt am-permérő áramot jelzett: a tekercs feszültségforrásként vi-selkedett .

Az ampermérőt persze csak azért kapcsolhattuk közvetlenül a tekercs sarkai-hoz, mert tanárunk tudta azt, hogy igen kicsi lesz az indukált feszültség. Ez a kis feszültség pedig nem tett kárt a megfelelő méréshatárra kapcsolt am-permérőben.

A kísérletben alkalmazott módszer a gyakorlatban mégsem használható, mert nehézkes. A mágnes ide-oda mozgatása helyett a forgómozgás sokkal könnyebben megvalósítható.

Váltakozó áramnak nevezzük azt az áramot, melynek erőssége és iránya periodikusan változik.

Forgassunk egy mágnesrudat egy tekercs előtt (288. ábra)! A tekercshez kapcsolt ampermérő vál-takozó erősségű és irányú áramot jelez. Abban a helyzetben, amikor a mágnes éppen a tekercs tengelyének irányában van, az indukált áram erőssége zérus (289. ábra).

Az indukált áram erőssége akkor a legnagyobb, amikor a rúdmágnes éppen a tekercs tengelyéhez vi-szonyított merőleges helyzeten halad át (290. ábra). A kísérlet folytatásakor megfigyelhetjük, hogy az indukált áram erőssége és iránya a forgatás ütemének megfelelően, szabályosan változik.

Gondoljatok vissza arra, hogy a rudmágnes mágneses mezeje a végeinél (a pólusoknál) a legerősebb. A 291. ábra szerinti helyzetben a mágneses mező elég „erős” a tekercsben; ehhez képest egy kis elfordulás nem jelent nagy változást. Nem így akkor, ha a mág-nes merőleges a tekercs hossztengelyére! A 292. ábrán is látható, hogy van egy olyan pillanat, amikor nincs mágneses mező a tekercs