Page 23 - ap040106 gyongyfuzer_kesz_konyv

21

Király: Jól van, Jánoskám! Megegyeztünk!

Királylány: Édesapám, én is hadd menjek el Jánossal bárányt őrizni! Úgy szeretném hal-lani, ahogy furulyázik!

(Közeleg a dajka is.)

Király: Jaj, kislányom, hogy is gondolhatsz ilyet, hiszen te királylány vagy!

Dajka: Bizony kisasszonyka, még valami ba- jod esne, és azt nem venném a lelkemre!

Öregasszony: Telt-múlt az idő, a királykis-asszony gyönyörű szép leánnyá cseperedett, le-hetett úgy tizenöt-tizenhat esztendős.

(Közben közeleg a király, királyné.)

Király: (lányához fordulva)

Olyan szép nagylány lettél gyöngyöm, vi-rágszálam, s bizony mióta megszülettél, nem jártam be az országom.

(A királynéhoz fordul.)

Hallod-e édes feleségem! Üljünk hintóra, s járjuk be az országot! Nézzük meg, hogy né-peink hogy vannak, mit csinálnak! Áldanak-e minket, vagy átkoznak?

Királyné: Jól van, édes uram! (A dajkához fordulva.)

Dadus, nagyon vigyázz a kicsi királylányra, nehogy valami baja történjen, míg az országot járjuk!

Dajka: Felséges királyné, úgy vigyázok rá, mint a szemem világára.

(A király, királyné elmennek, a dadus játszik a kislánnyal.)

Királylány: Édes dajkám, én úgy unatko-zom, menjünk oda a nagy fa alá! Én labdáz-nék, te pedig olvasgatnál egy kicsit.

Dajka: Menjünk, lelkem, kis királykis-asszonyom!

( Játszanak előbb együtt, majd a lányka a lab-dával. A dajka elalszik.)

(Nagy széllel megjelenik a sárkány, és elrabolja a királylányt. Lassan a szél elül, a dajka hirtelen f elébred. Körülnéz és keresi a királylányt.)

Dajka: Én bizony elszenderedtem, rosszat álmodtam, de vajon hol van a kis királylány? Kisasszonykám, hová tűntél? Jaj, jaj, szerelmes Isten! (Nagyot sóhajt.) Hol lehet a királykis-asszony? Most mi lesz velem? Hazajön a felsé-ges király, s engem lefejeztet. Ha nem kerül meg a lányka, én akkor világgá megyek. Nem

várom haza az apját, s az anyját, mert ennek nem jó vége lesz! Jaj, jaj!

(Szedelőzködik és elmegy, közben lehet hallani, hogy érkezik a király s királyné.)

Király: Na végre, hazaértünk.Mindenhol jó, de legjobb otthon. (Kiabálva keresi, miután nem látja a gyermeket.) Kisleánykám, dadus! Hol vagytok, merre? ( Jön-megy a királyné, sír.)

Hol lehetnek? Ki mondja meg? Mindenki jöj-jön a színem elé!

(Bejönnek az emberek.)

Hol van a leányom és a dadus?

(Mindenki tanácstalan. A királyné f elsír.)

Királyné: Hova lett az én szívemről szakadt drága gyermekem?

Király: Jöjjön a kisbíró! (Bejön.)

Kisbíró: Közhírré tétetik az egész ország-ban, aki megtalálja a király lányát, azé lesz a királylány keze, és még a fele királyság!

(A kisbíró hirdeti... közben Jánoska sóhajtozik és furulyázik.)

Jánoska: Jaj, jaj, szegény kicsi királylány! Hol lehet, merre? Él-e, vagy hal-e?

(Egy berbécs² közeleg, odadörgölőzik Jánoskához.)

Eredj innen, te berbécs! Miért jössz ide? Nem látod, milyen nagy gondban, bánatban vagyok?

Berbécs: Hát kend meg miért eresztette bú-nak a fejét?

Jánoska: (meglepődve, hogy beszélni tud a ber-bécs) Uram teremtőm, lelkem báránykám, hát téged emberi szóval áldott meg az Isten?

Berbécs: Bizony, bizony, és azt is tudom, hol van a kicsi királykisasszony. Láttam, amikor a hétfejű sárkány elrabolta. Rengett a föld, dü-börgött az ég, amikor szörnyű haragjában fel-vitte annak a nagy fának a tetejébe, ami a kirá-lyi palota hálószobájának ablaka alatt nőtt.

Jánoska: Hej, ha én felmehetnék a szépséges királylányért!

Berbécs: Egyet se búsulj, Jánoska! Csak mondd meg a királynak, hogy csináltasson ne-ked három pár vasbocskort³, meg három rend vasgúnyát⁴, s akkor útnak indulsz fel a fára.

Jánoska: (örvendezve) Hallod-e te berbécs! Hogyha igazat mondasz, akkor te leszel a bá-ránynemzetségben a berbécsek királya! No, akkor sietek haza a jó hírrel!