Page 24 - ap040106 gyongyfuzer_kesz_konyv

22

(Furulyázva igyekszik haza, közben nógatva a bárányokat. A királyi palota elé ér.)

Király: (Kinéz az ablakon, meglátja Jánost.)

Hát te Jánoska, ugyan biza mért jöttél ilyen hamar haza? Még nincs itt az este.

Jánoska: Adjon Isten, felséges királyom! Nagy oka van annak! Egy életem, egy halá-lom, én elmegyek a kicsi királylány után.

Király: Ne beszélj bolondokat, te János! Ná-ladnál különb legények is elindultak, de dolga-végezetlenül jöttek vissza. Volt, aki vissza se jött.

Jánoska: Én akkor is elmegyek, mert tudom, hogy hol van. Fenn van ennek az égig érő fá-nak a tetejében. Elrabolta a hétfejű sárkány.

Király: (kételkedve) Jaj, Istenem, Istenem, hogy tudnál te oda felmenni?

Jánoska: (határozottan) Azt bízza rám felsé-ges királyom! Csak csináltasson nekem három pár vasbocskort és három rend vasgúnyát, a többit bízza rám! (Lassan elmennek.)

Öregasszony: A király meg is csináltatta a három pár vasbocskort s a három rend gúnyát. János felhúzta az egyik vasbocskort, felvette a vasgúnyát. Zsebébe dugta a furulyáját, és egy kicsi fejszét is vitt magával. Elbúcsúzott az anyjától, a kapufélfától, a királytól, a királyné-tól, hátha mégsem talál visszajönni. Az anyja sütött neki hamuba sült pogácsát, és össze-vissza csókolta, s azzal útnak eresztette.

(Megy, mászik fel Jánoska a fára, nyög, sóhaj-tozik. Az első szinten megpihen.)

Jánoska: Na, most már idáig felértem, egy kicsit eszem, felhúzom magamra a másik bocskort, s felveszem a másik rend ruhát, mert ez igen-igen megtépázódott. No, még mege-szem a pogácsát, és már megyek is tovább!

(Megy, mászik feljebb, közben egy kicsit énekel, dúdol. Felér a második szintre.)

Jánoska: No, itt volnék. (csodálkozva) Mi-lyen gyönyörű város, de szép házak! Megkér-dem, nem látta-e valaki a kis királylányt.

(Odafordul egy idegenhez.)

Adjon Isten, öregapám! Nem látta a kicsi ki-rálylányt?

Idegen: Nem én, fiam, bizony még a hírét sem hallottam.

(A többiek is odagyűlnek, és közösen mondják, mi sem láttuk, hírét sem hallottuk.)

Jánoska: Akkor megyek tovább, de előbb felveszem a másik bocskort, a másik rend gú-nyát, és megeszem a maradék pogácsámat. Így ni, no, mászok feljebb.

(Közben dúdol, fütyül, megérkezik a harmadik szintre.)

Jánoska: Jaj, de elfáradtam! Itt is megkérde-zem, nem látták-e a királyleánykát. Ni, ott egy sárkány, uram teremtőm, egy háromfejű sár-kány. Én csak odamegyek.

(Odamegy a sárkányhoz.)

Jánoska: Adjon Isten, minden jót! Nem lát-ta erre a kis királylányt?

Háromfejű sárkány: Láttam biz én, tudom, hogy miért jöttél, de ide be nem mész, mert én vagyok az őr, és tudd meg, ez az ország a hét-fejű sárkány országa. Jobb, ha szeded az irhá-dat, ha kedves az életed!

Jánoska: (kérlelve) Engedd meg legalább, hogy egy kicsit pihenjek!