Page 25 - ap040106 gyongyfuzer_kesz_konyv

23

(Közben előveszi a furulyát, és nótázni kezd. Egyszer csak a háromfejű sárkány talpra állt, el-kezdi járni.)

Háromfejű sárkány: János, tedd el azt a vala-mit, nem tudom, mi az, de nagyon kifárasztott!

( János tovább furulyázik, egyre gyorsabban. A sárkány egyre lassabban járja már, lelóg az egyik feje, a másik kettő sorban egymás után, míg össze nem rogy.)

Jánoska: Ez kell nekem! No, kis fejszém, most légy barátom! Nesze, nesze! (Egymás után levágja a fejeit.)

No, most már mehetek nyugodtan tovább.

(Sétálva megy tovább, közben dúdol, egyszer csak meglátja a palotát, és benne a kis királylányt, az ablakban sírdogál.)

Jánoska: Hát itt vagy, kicsi királylány? Ne sírjál, most már itt vagyok, eljöttem érted!

Királylány: Jaj, Jánoskám, hogy kerültél ide?

Jánoska: Majd elmondom, de hogy menjek fel ebbe a palotába?

Királylány: Gyere csak hamar, itt ezen a lép-csőn, de csendesen beszélj, mert itthon van a palota ura, a hétfejű sárkány, éppen alszik!

(Fölmegy János.)

Királylány: Előbb azt mondd, hogy látoga-tóba jöttél, nehogy megsejtse a sárkány, hogy értem jöttél!

Jánoska: Jól van!

Sárkány: Ki járkál itt? Miféle idegen szagot érzek?

Királylány: Jaj, feljött az alsó világból a bá-ránypásztorunk, megkeresett.

Sárkány: Csak nem valami rosszban töri a fejét?

Királylány: Dehogy töri, dehogy töri, hiszen semmi rosszat nem tudna ő csinálni!

Sárkány: No jó, akkor kínáld meg étellel, itallal!

(A királylány terít, közben előveszi Jánoska a furulyát, és rázendít.)

Sárkány: Nyekk, kedvem, nyekk! (És rákezdi a táncolást.) Az istenre kérlek, hagyd abba!

( János egyre gyorsabban fújja, a sárkány egyre gyorsabban táncol, s közben egyre fáradtabban járja. Egyszer csak a sárkány összeesett. Jánoska előkapja a fejszéjét, és levágja mind a hét fejét.)

Jánoska: Egy életem, egy halálom, a király-lányt nem hagyom neked, sárkány! No, kicsi királylány, megszabadultál ettől a veszedelmes sárkánytól!

Királylány: És most meneküljünk, ha ked-ves az életünk, Jánoska! Van az istállóban egy táltos paripa, ha jól megabrakoljuk, hazarepít bennünket.

Jánoska: (Bemennek az istállóba, felülnek a paripára.) Szép széna előtted, szép zab előt-ted, szép patak előtted, a király váráig meg se állj, édes paripám! Gyí, lovacskám, gyí, pari-pám!

(Ostorral nógatja a lovat. Mennek lefelé a fán, a király a palota ablakából nézi, miféle csodát lát.)

Király: Jaj, mit látok, mit látok? Csak nem az én imádott lánykámat hozza Jánoska? De igen, ők azok! Királyné! Megjött a mi sze-münk fénye, itt van végre!

(Kijön a királyné, örvendezik, közben Jánoská-ék a lovon éppen odaérnek a palota elé. Lassan mindenki előjön.)

Jánoska: Felséges királyom, meghoztam a királykisasszonyt!

Király: Látom, Jánoskám, betartottad, amit ígértél, talpig ember vagy, fiam, de már én sem szegem meg a szavam. Tiéd a lányom, ha ő is akarja!

Királylány: Már hogyne akarnám, hiszen mindig is szerettem Jánoskát! (hozzábújik)

Király: No, a fele királyságom is a tiéd, de ha meghalok, te leszel az egész ország királya!

Királyné: Akkor most vigadjunk, ünnepel-jünk együtt, ünnepeljük meg ezt a nagy napot! Kukták, szakácsok, süssetek, főzzetek, hordó-kat csapra üssetek, vigadjon mindenki!

(Mulatás után a mesélő.)

Öregasszony: Hét éjjel, hét nappal tartott a lakodalom, aki nem hiszi, járjon utána.

Magyar népmese alapján

1 gyolcs: pamutból szőtt, finom, fehér vászon

2 berbécs: birka, bárány (tájnyelvi szó)

3 bocskor: bőrből készült lábbeli, szíjjal erősítik a bokára

4 gúnya: öltözék, ruha