Page 73 - ap040106 gyongyfuzer_kesz_konyv

71

1. Egészítsd ki az esemény idejére vonatkozó hiányos mondatot!

Az író felnőttként emlékezik vissza egy _________________________________ eseményre. Ezért az elbeszélés első része ______________________________ játszódik, a második része _______________________________, a vége pedig ismét ___________________________

2. Fejezd be a mondatot kétféleképpen az olvasmány első része alapján!

Az író le akarta szakítani a paradicsomot, mert ____________________________________ Az író le akarta szakítani a paradicsomot, de ______________________________________

3. a) Számozással állítsd sorba a cselekvéseket a történet szerint!

___ letörtem ___ visszazavart ___ elhasaltam ___ féltem ___ rám zörrent ___ odaadtam ___ megmenekültem ___ vágtattam ___ eldobtam

b) Mondd el röviden a kukoricalopás történetét! Használd a sorba rendezett szavakat!

4. Beszéljétek meg csoportokban!

Mit gondoltok, hogy miért hazudott a fiú a barátjának a paradicsommal kapcsolatban? Mit érezhetett a fiú, amikor vissza kellett vinnie a kukoricát,

amikor a csősz leleplezte, amikor megmenekült?

Mi a véleményetek az édesapa által kiszabott büntetésről? Ti kerültetek-e már hasonló helyzetbe? Mikor? Mit tanultatok ebből a történetből?

Ha megálltam, árnyékok mozdultak a ho-mályban, s a kukoricalevelek hidegen susog-tak. A derengő homályban ismeretlen és titok-zatos lett minden.

– Hová tegyem? Hová tegyem? Otthon már megették a vacsorát, és én itt egyedül. Otthon az asztalon meleg, békés világosság, én meg itt, mert...

– Mit keres itt!! – zörrent rám a kukorica közül a csősz, és én megrogytam, úgy éreztem, leszakad alattam a föld. Ellöktem magamtól a három fej kukoricát, és mint aki eszét vesztet-te, nekilódultam az útnak. – Fogd meg!!

A többire már alig emlékszem. Valami kutya nyiff-nyaffolt mögöttem, minden pillanatban vártam a harapást, ezért oldalt ugrottam, be

egy kukoricásba, és törve-zúzva vakon rohan-tam, amíg csak egy termetes tökre nem lép-tem. A tök és a világ kicsúszott alólam, s én el-hasalva megadtam magam.

Jöjjön a csősz, jöhet a kutya, vigyenek bör-tönbe, haljak meg – nem bánom...

De nem jött senki és semmi. Csak a szívem dobogott fuldokló vágtában, s a kis tücskök húzogatták bánatos vonójukat üveghegedűjü-kön, és melegen fölém hajoltak a nyári csilla-gok.

Hát ezért nem szakítottam le azt a paradi-csomot, pedig majd meghaltam érte – és ezért hazudtam a barátomnak, hogy nem kell, mert meleg.

Fekete István