Basic HTML Version
kontraposzt:
festészeti és szobrászati kompozíciós elv.
Az emberi test egyes tagjainak egymással ellentétes
irányú mozdulataiból kialakuló egyensúlyi helyzet.
A végtagok helyzetét és mozgását a testsúlyt viselő
és a testsúlyt nem viselő láb helyzete határozza meg.
A vízszintes tengelyek ellentétes irányba mozdulnak
el (pl. a testsúlyt viselő láb felett a medence felemel-
kedik, a váll pedig süllyed).
kontraszt:
ellentét. Ellentétes elemek (színek, formák, tónu-
sok, felületek stb.) átmenetek nélküli együtthatása. Pl.:
sötét-világos kontraszt, hideg-meleg színkontraszt stb.
kontúr:
a forma körvonalát és alapvető belső részeit be-
mutató vonalrajz.
koronázó párkány
(főpárkány): az épület homlokzatá-
nak kiemelkedő, leggazdagabban díszített párkánya.
korstílus:
egy adott korra jellemző stílusjegyek összessége.
kovakő:
ütésre szikrát adó kemény kvarc.
kratér:
agyagból, fémből vagy márványból készült nagy-
méretű, díszes, talpas antik edény. A görögök és a
rómaiak bor és víz összekeverésére használták.
kromlech:
hatalmas kövekből (menhirekből) felállított
kör alaprajzú építmény. valószínűleg kultuszhely volt.
kupola:
központi épületrészek félgömb alakú boltozása.
kváderkő:
minden oldalán faragott, szabályos, négy-
szögletes építőkő.
lábazat:
. Az oszlopok vagy pillérek tagolt alsó része.
. Az épületek alsó, kiemelkedő falrésze.
lapithák:
a kentaurok szomszédságában élő thesszáliai
nép. A kentaurokkal a lapitha király esküvőjén kerültek
összetűzésbe, amikor a lerészegedett kentaurok elra-
bolták a lapitha asszonyokat.
lokálszín:
a tárgy saját, minden környezeti hatástól
mentes, jellemző színe. A tárgyak színét felülete által
visszavert színes fénysugarak keveréke adja. Ez a he-
lyi vagy lokálszín.
mágia:
varázslat.
masztaba
(arab): jelentése: pad. Ókori egyiptomi sírépít-
mény. Téglalap alapú és csonkagúla formájú. Eleinte
téglából, később kőből építették.
meander:
az azonos nevű, kanyargó medrű kis-ázsiai fo-
lyóról elnevezett, derékszögben tört vonalú, folytató-
lagos szegélydísz.
megalitok
(megasz = nagy, lithosz = kő: megalit = nagy
kő): a csiszolt kőkor végén és a bronzkorban kialakí-
tott, hatalmas kőtömbökből álló emlékművek.
megaron:
az ókori görög lakóház fő helyisége tűzhellyel
és előcsarnokkal. Alaprajza és szerkezete a görög
templom előfutára.
metope:
a dór épületek bemélyedő, négyszögletű fríz
eleme, mely triglifekkel váltakozik. Rendszerint dom-
borművek díszítik.
mimika:
arcjáték
mitológia:
valamely nép mítoszainak összessége.
mítosz:
istenekről, hősökről, az ősidők eseményeiről
szóló monda, hitrege.
mobil:
mozgó, elmozdítható, nem helyhez kötött.
monolit:
. Egyetlen kőből faragott oszlop vagy figura.
. Egy darabba öntött betonforma.
monokróm
(egyszínűség): egyetlen színre (illetve annak
árnyalataira) épülő alkotás.
monumentális:
a megszokottnál nagyobb méretű alkotás.
motívum:
a műalkotás egy-egy önálló alkotórésze, alap-
eleme, ismétlődő formája.
mumifikálás:
az egyiptomiak szerint a test eredeti kül-
sejének megőrzése elengedhetetlen ahhoz, hogy az
ember a halála után is folytathassa életét. Bevezették
a mumifikálást, melynek célja a test tartósítása volt.
A mumifikálás szakaszai:
a)
a testből eltávolították a belső szerveket, a helyét
kimosták, fertőtlenítették;
b)
a testet egy különleges sóval, a nátronnal szárítot-
ták napig;
c)
a kiszárított testet balzsamozták, illatosították, a test-
üregeket kitöltötték fűrészporral vagy homokkal;
d)
a testet vászoncsíkokkal körültekerték, és beborí-
tották védő amulettekkel.
A halottat végül a saját képmására kifaragott díszes
koporsóba, majd egy szarkofágba (kőláda) helyezték.
naturalista:
a valóság tökéletes visszaadására törekvő
természethű ábrázolás.
néprajz:
a népi életmódot és műveltséget tanulmányo-
zó történeti és társadalmi tudomány. néprajzkutató:
a néprajzzal foglalkozó szakember.
nézőpont (szempont):
az a pont, ahonnan a perspek-
tivikus (látszati) ábrázolásban megjelenített formát
nézzük és ábrázoljuk.
nyeregtető:
a tetőgerincből ellentétes irányban lejtő két
tetősík, keskenyebb végein háromszögű oromfallal.
obeliszk:
egyetlen kőből faragott, négyzetes alaprajzú,
magas, felfelé karcsúsodó pillér gúla alakú csúccsal.
oszlop:
kör alaprajzú, függőleges tartószerkezet.
opeion:
a kupola záradékpontján lévő, kör alakú világító
nyílás.
organikus:
szerves, élő.
paleontológia:
az őslénytan tudománya.
paleontológus:
az őskori leletek feltárásával, kutatásával,
vizsgálatával foglalkozó tudós.
palmetta:
szimmetrikus, stilizált pálmalevél. Görög ere-
detű díszítőmotívum.
pantheon:
. Az „összes isteneknek” szentelt templom.
. Egy nemzet nagyjainak közös kultuszhelye.
pártázat:
várfal mellvédje, és ennek pajzs vagy fogazat
alakú lezárása.
peripterosz:
oszlopsorral körülvett ókori görög templom.
peplosz:
női köntös a homéroszi korban. négyszögle-
tes gyapjúszőttes, amelyet úgy csavartak a testükre,
hogy felső szélét visszahajtva mellükre, hátukra borít-
hatták, a jobb vállukon pedig összetűzték.
triglif
metope
képzeletvilaga5_ujtanterv_tartos.indd 109
3/8/13 8: