Page 110 - 7_fizika.indd

Már a természetismeret-órákon megismerkedtünk a levegő néhány jellemző tulajdonságával. Kísérle-tet végeztünk a légnyomás kimutatására, és megfigyeltük, hogy a levegő részben összenyomható. Kísérleteink azt is megmutatták, hogy a látszólag „üres” edényeket levegő tölti ki – bármilyen alakú legyen is az edény.

A gázok részecskéi között csak „igen gyenge” összetartó erők hatnak. Ez az oka annak, hogy a gázrészecskék egymástól való távolsága méreteikhez ké-pest igen nagy – ezért a gázok részben összenyomhatók. A részecskék állan-dó mozgásban vannak – ezt a mozgást hőmozgásnak nevezzük. A mozgás következtében a tárolóedény minden részébe eljutnak, egyenletesen töltve ki annak belső terét. A mozgás közben sorozatosan egymásnak és az edény fa-lának ütköznek – ebből a szempontból apró, rugalmas golyóknak tekinthetjük őket. A gázrészecskék az ütközés következtében fejtenek ki erőt az edény fa-lára (325. ábra). Az ütközések száma megnő, ha csökkentjük a gáz rendelkezé-sére álló térfogatot (326–327. ábra), ezért nő a hengerbe zárt gáz nyomása is. Ugyancsak nő az ütközések száma – és így a bezárt gáz nyomása is – ha vál-tozatlan térfogat mellett növeljük a gáz hőmérsékletét (328. ábra).

A 329. ábrán látható eszközzel könnyen megemelhetünk egy 10 kg-os tömeget is – még akkor is, ha a levegőt egészen „kis erővel” fújjuk a csőbe. Kísérletünk azt mutatja, hogy

a levegő nyomása a felület minden pontjában hat. Ez hasonló ahhoz, amit a folyadékoknál tapasztaltunk – és a levegőn kívül más gázokra is igaz.

Azt már tudjuk, hogy a levegő hatalmas óceánként veszi körül Földünket – és mi ennek az óceánnak az alján élünk. Itt – a hidrosztatikai nyomáshoz hasonlóan – jelentkezik a levegő súlyából származó nyomás. (Ezt idegen szóval aerosztatikai nyomásnak is nevezzük.)