Page 113 - 7_fizika.indd

áramlik. Ezt követően a szívizom elernyed, és az ismét „kitá-guló” szívbe kb. 10,7 kPa nyomással áramlik vissza a vér az erekből. A véráramlás megfelelő irányát a „szelepként” működő szívbillentyűk biztosítják (338. ábra).

A vérnyomás mérésekor (339. ábra) egy felfújható párnát, egy „mandzsettát” erősítenek szorosan a felkarra. A man-dzsetta folyamatos felfújásával „elszorítják” az alatta levő arté-riát. Amikor ez bekövetkezik, a kari verőérre helyezett sztetoszkópban (orvosi hallókészülék) a pulzus már nem hallható. Ezt követően a mandzsettából fokozatosan kien-gedik az előzőleg belepumpált levegőt. A nyomás csök-kenésével a véráram is megindul, ami a sztetoszkópban „zajként” hallható. Ekkor olvassák le a műszerről a felső vér-nyomásértéket. Tovább csökkentve a mandzsettában a nyomást, a vér egy pillanattól kezdve ismét akadálytalanul áramolhat. A pulzus ekkor már nem hallható – a műszerről az alsó vérnyomásérték olvasható le.

A légzés folyamatában fontos szerepet játszik a lég-nyomás.

Belégzéskor az összehúzódó rekeszizom (340. ábra) „be-domborodik” a hasüregbe, így mellkasunk térfogata kb. 300 cm 3 -rel megnövekedik. Ez a térfogatnövekedés mintegy 140–280 Pa nyomáscsökkenést eredményez, a nagyobb nyomású „külső” levegő így a tüdőbe áramlik. Ez a fo-lyamat addig tart, amíg a „belső” és a „külső” légnyomás ki nem egyenlítődik.

Kilégzéskor a rekeszizom elernyed, és bedomborodik a mellüregbe. Ezzel csökken a mellkas belső térfogata, ami 140–280 Pa nyomásnövekedést eredményez. A nagyobb nyomású „belső levegő” így kiáramlik a tüdőből. A ki-áramlás addig tart, amíg a „belső” és a „külső” légnyomás ki nem egyenlítődik.