Page 114 - 7_fizika.indd

A levegő nyomása a testekre minden irányból hat. Ha tehát meg szeretnénk mérni ezt a nyomást, el kell érnünk azt, hogy valamely testre csak egy oldalról hasson!

Ezt a feladatot Torricelli úgy oldotta meg, hogy vett egy kb. 1 m hosszú, egyik végén zárt üvegcsövet, majd színültig megtöltötte higannyal. Ezután a cső nyitott végét szorosan befogta, majd lefelé fordítva a csövet, befogott végét egy tál higanyba merítette (341–342. ábra). A befogott csővéget elengedve azt figyelte meg, hogy a csőben a higany vissza-húzódott, és kb. 76 cm-rel a szabad higanyfelszín felett „megállt” (343. ábra). (Mivel a csőből a korábban beleöntött higany kiűzte a levegőt, a csőben levő higany felett légüres tér alakult ki – itt légnyomás tehát nem volt.)

Torricelli ennek alapján azt gondolta, hogy a szabad higany-felszínre ható légnyomással a 76 cm magas higanyoszlop hidrosztatikai nyomása tart egyensúlyt.

A Torricelli-csőbe „zárt” higanyoszlop magassága követi a sza-bad higanyfelszínre ható külső légnyomás változását – ez az eszköz tehát alkalmas a légnyomás mérésére. Ezen az elven működik a higanyos barométer (345. ábra). A higanyoszlop „felső vége” egy skála előtt mozog, melyről a légnyomás értéke leolvasható. Az aneroid barométer (344. ábra) nyo-másérzékelője egy rugalmas anyagból készült, lezárt fém-doboz, melyből részben eltávolították a levegőt. A doboz fedelének alakja a szerint változik, hogy mekkora a rá ható külső légnyomás. Az alakváltozást egy mechanikus szerkezet „viszi át” a mutatóra, mely egy skála előtt mozdul el. A ská-láról a légnyomás értéke leolvasható.

Az első légszivattyút Otto von Guericke (346. ábra), Magde-burg város polgármestere készítette 1650-ben. (A név he-lyes kiejtése: otto fon gérike.) A légszivattyú rézből készült. Csövében bőrrel tömített dugattyú mozgott, működte-téséhez legalább két emberre volt szükség. Guericke 1654-ben mutatta be leghíresebb kísérletét. Két, egymáshoz szo-rosan illeszkedő, belülről üres félgömbből kiszivattyúzták a levegőt, majd a légüres teret egy csappal „lezárták”. A félte-kéket azután 4-4 pár ló sem tudta szétválasztani (347. ábra).