Page 40 - 7_fizika.indd

Az erő mérését a testekre kifejtett hatásai teszik lehetővé. A gyakorlatban könnyebben megvalósítható az alakválto-zás mérése, mint a mozgásállapot-változásé. Két erőt tehát akkor tekintünk egyenlőnek, ha ugyanazon a testen ugyanazt az alakváltozást idézik elő.

A méréshez egy olyan testet kell keresnünk, melyen már: • viszonylag kis erő is jól mérhető alakváltozást hoz létre; • ez a változás egyszerűen mérhető, és

• az erőhatás megszűnése után a test visszanyeri eredeti alakját.

A céljainknak megfelelő test az acélrugó. A rugó felhaszná-lásával készített erőmérő a rugós erőmérő.

A rugó megnyúlását előidéző erő számszerű megadásá-hoz először egy beosztás (más szóval: skála) elkészítésére van szükség. Pontos skálát akkor kapunk, ha a rugó meg-nyúlását előidéző erőt azonos mértékben (például két-szeresére, háromszorosára) tudjuk változtatni. Van-e olyan erőféleség, melyet pontosan tudunk „adagolni”? Igen. Ilyen erő a testek súlya.

Azt az erőt, amelyet egy test az alátámasztási felü-letre vagy a felfüggesztő fonálra gyakorol, a test súlyának nevezzük.

A súly jele: G, az angol gravity (magyarul nehézség) szó első betűje. (Az angol szó helyes kiejtése: greviti.) Mértékegy-sége a newton.

E szerint azok a testek, melyek ugyanazt a rugót azonos mértékben nyújtják meg, azonos súlyúak. Két, három azonos súlyú testet egyidejűleg a rugóra akasztva, a rugó kétszeres, háromszoros megnyúlását fgyelhetjük meg (98– 100. ábra). A pontos mérések szerint egy 1 kg tömegű test sú-lya a 45. szélességi fokon, a tengerszint magasságában 9,81 N (101. ábra). Nem szükséges azonban ezt a pontos értéket használnunk. Általános iskolai tanulmányaink során elegen-dő, ha azt mondjuk, hogy az 1 kg tömegű test súlya ke-reken 10 N.