Page 52 - 7_fizika.indd

Már tanultunk arról, hogy az asztalon nyugvó test azért nem esik lefelé, mert az asztal „megtartja” – azaz erőt fejt ki rá. Ezt az erőt tartóerőnek (F

) neveztük el. A fonálra függesz-tett tárgyakat a fonál tartja meg. A fonál végére akasztott test is nyugalomban van.

Vegyük szemügyre a 142. ábrát! Az ábra alapján a következő-ket mondhatjuk:

A nyugvó testre két, ellentétes irányú és azonos nagy-ságú erő hat: a gravitációs erő és a tartóerő. Hatásvo-naluk egybeesik, irányuk ellentétes. E két erő hatása egymást kiegyenlíti. Másképp ezt úgy ismegfogalmazhat-nánk, hogy a test a nyugalmi egyensúly állapotában van.

Ismételjük meg az előző órai kísérletünket! Mozgassuk a hasá-bot rugós erőmérő közbeiktatásával, egyenletes sebességgel az asztalon (143. ábra)! Az egyenletes mozgatáshoz éppen akkora erőt kell kifejtenünk, amekkora a hasábra ható súrló-dási erő. Az általunk kifejtett erő tehát ugyanakkora, de ellentétes irányú, mint a felület és a hasáb között ható erő (mely utóbbi a mozgást akadályozni igyekszik). E két erő egymás hatását kiegyenlíti. Másképp ezt úgy is meg-fogalmazhatnánk, hogy a test a mozgási egyensúly álla-potában van.

Egy test mozgásállapota nem változik meg akkor, ha a rá ható erők kiegyenlítik egymást.

Végezzük el a 144. ábrán látható kísérletet! Ha a kocsit elengedjük, mozgásba jön. Figyeljük meg, hogy eközben az erőmérő állandó erőt mutat!

Mérés nélkül is látható, hogy a kocsi egyre gyorsabban mozog. Ebből arra következtethetünk, hogy a kocsira ható erők már nem egyenlítik ki egymást. Másképp ezt úgy is megfogalmazhat-nánk, hogy a test nincs egyensúlyban.

Ez csak úgy lehetséges, hogy a fonál által kifejtett erő nagyobb, mint a kocsi és az asztal között ható – a mozgást akadályozó – erő. (Ez utóbbi egyébként egy jó minőségű kiskocsi esetében olyan kicsi, hogy nyugodtan elhanyagolható. Ezért nem jelöltük az ábrán sem.)