Page 27 - etika

Mit keresek én itt? Hogy kerültem én a Névtelen Alkoho-listákhoz? (A. A.)

(…) Mindegy, hogy estél el, az a fontos, hogy állsz fel – mondják. Fel akarok állni, de hogyan? „Ne szégyelld!” – súgta egy belső hang. – „Már józan alkoholista vagy, vállalni akarod a felelősséget a betegségedért. Míg ben-ne fetrengtél, nem tudtad, hogy beteg vagy. Ma már tu-dod, ha nem iszod meg az első korty italt, tartós lehet a józanságod. Mindezt nem kell egyedül tenned, itt van-nak új, józan barátaid, akik segítenek. Hiszek nekik. Bí-zom bennük” (…)

(…) Szükség van rá, hogy kimondjuk: férfiak és nők isznak, mert szeretik az ital hatását. Ez kezdetben szen-zációs, bódító érzés. Később, mikor már baleset is törté-nik az ivás miatt, szépítik az esetet; hogy mi igaz és mi hamis, már nem tudják megkülönböztetni. Az emberek nyugtalanok, idegesek, elégedetlenek, isznak kicsit, hogy életük elviselhetőbb legyen. Olyan ártatlan dolognak lát-szik. Hiszen mindenki iszik. Észre sem veszik, amikor a menekülési vágy megszüli az újabb menekülési vágyat. Szükség van rá, hogy kimondjuk: az alkoholizmus egy halálos betegség. Rafinált, türelmes, ámító. Áldozataival elhiteti mindazt, amit el akarnak hinni. Az alkoholizmus

a legolcsóbb és egyben legdrágább menekülési eszköz. Fi-zikailag, szellemileg, lelkileg, agyilag egyaránt lerombol-ja az embert. Az alkoholizmus nem végez félmunkát. De meg lehet állni az ivással. Abba lehet hagyni. Nem kell belehalni, beleőrülni a betegségbe. Végül minden al-koholista abbahagyja az ivást!!! Szerencsések, akik élve hagyják abba. Leteszik az italt és kijózanodnak. Józanok maradnak (…)

Mindenki saját maga dönti el, mit jelent számára a „jó-zan élet”. Kérdés az, hogy mire van szükségünk ahhoz, hogy életünk minősége javuljon, őszintébb, szebb és tar-talmasabb legyen. Ezt kell megtanulni. (...)

Győztesnek érzem magam, mert az egykori gyenge-ségeim – a belátás, őszinte elfogadás során – ma már erőimmé váltak. Ma már tudom, hogy számomra az út csak az igazság, a jóság, a szeretet lehet. A látható kül-ső életem csak akkor harmonikus, ha a belső érzéseimet ismerem. Tudom, hogy önmagam ismerete és a boldog-ságom elválaszthatatlanok. Megtanultam, hogy az igazi boldogságom nem a menekülésben, a féktelen keresés-ben, hanem az élet egyszerű örömeiben, tiszta, bensősé-ges emberi kapcsolatokban, egymás szeretetében, egy-más önfeláldozó segítésében van.

Ha ma inna egy keveset, alkudozott, holnap semmikép-pen nem tölt rá, és beveszi az Anticolt 2 (…) Nem csak egyszerűen inni fog, hanem dolgozni a pohara mellett, némi „szalonspiccel” értékkel bíró jegyzeteket készít-het… Fürdőköpenyben volt, aztán lassan öltözni kezdett, mint aki abban reménykedik, sejtjei talán megváltoztat-ják elhatározásukat, és nem kívánják, vagy kevésbé kí-vánják a bort. A sejtek azonban szüntelen és egyre erő-teljesebben követelték jogaikat. A férfi szinte futva tette meg az utat a borozóig, görcsösen szorongatta piros há-lószatyrát, még mindig reménykedve, hogy visszafordul, vagy csak cigarettát vesz, de végül belépett a helyiségbe, és megdobbanó szívvel méregetni kezdte a három, bor-ral teli porcelántégelyt a mérőpulton (…) Nézte a fröccsel teli poharát, és cigarettára gyújtott. Nem, semmiképpen nem fog berúgni, és másnap nem tölt rá, mint legutóbbi, halálfélelmeket fejére zúdító részegsége során (…) Nagyon is jól emlékezett rá: keményen ittak, és végre sikerült berúgnia az éjszaka. Alapos oka volt feltételezni, hogy másnap újra kezdték a vedelést, természetesen nem azért, hogy berúgjanak, hanem hogy a másnaposság kel-lemetlen tüneteit megszüntetendő, fokozatosan józanod-janak ki (…)

Kiment a vécére, és elfelejtette a nevét. Amikor az-tán eszébe jutott, az a tévképzete támadt, hogy bezárták. Rángatni kezdte a kilincset, rugdosta az ajtót, az alko-holveríték elborította a homlokát, mellkasát, kezét (…)

Remegő kézzel töltött magának egy pohár bort, felhaj-totta, de semmiképpen nem tudta megállapítani, hogyan került a bor és a szikvíz az íróasztalára. Őmaga ment vol-na le a borozóba és a közértbe, csak elfelejtette? (…) Három üveg bort alkalmas helyre – a mosógépbe, a ru-hásszekrénybe és a kamra legfelső polcainak egyikére he-lyezett, ahol, úgy vélte, Á. nem találja meg őket (…) Először természetesen Á.-t hívta fel a munkahelyén, néhány szóval őszintén bevallva, mit művelt, aztán sor-ra barátait, ismerőseit. (Átvillant az agyán, hogy egy-szer már felhívta őket ma, de nem volt bizonyos benne.) A telefonálásoknak kettős célja volt: az egyik, hogy el-foglalja magát valamivel, a másik, maga előtt is csak fé-lig bevallott cél arra irányult: hozzanak neki bort. A gö-rög szónokok ékesszólásával ecsetelte rosszullétét, olyan helyzeteket teremtve, hogy a felhívott ismerős vagy barát félig-meddig gyilkosnak érezhette magát, ha megtagadja a kérést (…) Titkon úgy remélte, ő nem hal meg alkohol-mérgezésben, nem őrül meg, és nem lesz öngyilkos, ta-lán ő az, aki a sors által kiszemeltetett, akinek küldetése, hogy éljen és írjon.

Page 27 - etika_2009.indd

Page 27 - etika_2009.indd