Page 39 - etika_2009.indd

37

Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget: Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt. Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt, Ki életszomját el nem égeté,

Kit gőg, mohó vágy s fény el nem varázsolt, Földön honát csak olyan lelheté. Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába: Egész világ nem a mi birtokunk; Amennyit a szív felfoghat magába, Sajátunknak csak annyit mondhatunk. Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek, Megférhetetlen oly kicsin tanyán; Hullámin holt fény s ködvárak lebegnek, Zajától felréműl a szívmagány. Ha van mihez bizhatnod a jelenben,

Ha van mit érezz, gondolj és szeress, Maradj az élvvel kínáló közelben, S tán szebb, de csalfább távolt ne keress, A birhatót ne add el álompénzen, Melyet kezedbe hasztalan szorítsz: Várt üdvöd kincse bánat ára lészen, Ha kart hizelgő ábrándokra nyitsz. Hozd, oh hozd vissza szép szemed világát; Úgy térjen az meg, mint elszállt madár, Mely visszajő, ha meglelé zöld ágát, Egész erdő viránya csalja bár. Maradj közöttünk ifju szemeiddel, Barátod arcán hozd fel a derűt: Ha napja lettél, szép delét ne vedd el, Ne adj helyette bánatot, könyűt.

Már napok óta sütött a nap, mindent kiszárított és fel-forrósított. A holló lankadt szárnyakkal repült, de hiába keresett innivalót. Tudta, hogyha nem talál hamarosan vizet, szomjan hal. Teljesen elerőtlenedve leszállt a föld-re, és már majdnem minden reményt feladott. Hirtelen megragadta valami a figyelmét, ami egymagában állt egy halom kavics között. A madár lassan odaugrált. Az a va-lami egy vizeskorsó volt. A holló – teljesen reménytelenül – belenézett a korsóba. Meglepetésében felrikoltott. Még volt víz a korsó alján!

A holló türelmetlenül próbálta ledugni a fejét a vízhez. A csőre túl rövid volt ahhoz, hogy elérje. Tudta, hogyha feldöntené a korsót, akkor a víz csak elfolyna és beszivá-rogna a talajba.

Ekkor a hollónak nagyszerű ötlete támadt. A csőrével el-kezdte felszedegetni a körülötte lévő kavicsokat és azo-kat egymás után beleejtette a korsóba. Ahogy egyre na-gyobb lett a kavicshalom a korsó alján, úgy emelkedett a víz szintje, mígnem a holló már tudott inni belőle.

1 Ezópus (kb. 2500 évvel ezelőtt élt): görög író

Miket tanácsol Vörösmarty a boldogsághoz •

vezető úton lapuló csapdák elkerüléséhez? Miképp vélekedik a költő a boldogságról? • Miért akar minden ember boldog lenni? • Miben talál örömet és boldogságot a segíteni •

szándékozó ember? Indokold meg, megszüntethetik-e külső körül- •

mények a belső örömöt!

Fogalmazd meg a mese tanulságát egy mondatban, vagy idézz egy ide illő közmondást! •

Egy mai merengő Ezópus 1 : A holló és a vizeskorsó

etika_2009.indd 37 etika_2009.indd 37 12/11/09 12/11/09