Basic HTML Version
99
Edgar Degas
(1843–1917):
Balettóra
(1875–1876), olaj,
vászon, 85×75 cm, Párizs, Musée d’Orsay
Egy balettpróba helyszínére vezet el bennünket a festő. Néhány
balett-táncos gyakorol, a terem közepén álló idős tanár szigorúan
gyeli mozdulataikat. Egyesek már túl vannak a fárasztó próbán,
kimerülten pihennek a terem két szélén. Degas a legváltozatosabb
pózokkal vitt ritmust a képbe, és ezzel életszerűvé tette a jelene-
tet: egyesek ölbe, karba vagy csípőre tett kézzel ülnek vagy állnak,
van, aki a hátát vakargatja, mások elmélázva szakadnak ki
a próba monotonságából.
Degas jellegzetes módszere volt, hogy rálátásból ábrázolta a jele-
neteket. A balett-termet perspektivikus rövidülésben láthatjuk, a
padló átlós irányú vonalai és az alakok csökkenő méretei a mélybe
vezetik a tekintetet.
Pillanatképszerű képein a fényképezés hatása érződik. Lehet,
hogy fényképfelvételek alapján készültek? Erre utalhat az, hogy a
kép szereplőinek egy része gyakran lemaradt a festményekről, az
elrendezésük véletlenszerű, esetleges (dekomponált). Degas szí-
vesen rajzolt emlékezetből. Hogy miért, a következő feljegyzésé-
ből kiderül:
„Jó dolog lemásolni, amit az ember lát; de sokkal jobb
megjeleníteni azt, amit már nem lát, csak az emlékezetében. Ebben
az átformálásban együttműködik a képzelet és az emlékezet. Csak
az jelenik meg, ami gyelmet keltett, vagyis ami valóban lényeges”.
Edgar Degas:
A tizennégy éves kis tán-
cosnő
(1880–1881), festett
viasz, 99 cm, Párizs,
Musée d’Orsay
Munkásságának különleges-
ségét jelentik a plasztikai
munkái. A hagyományoktól
eltérő, merész megoldásokat
is alkalmazott, pl. az 1881-ben
készült balerinaszobrot valódi tüllru-
hába öltöztette. A atal balerina
mozdulatát olyan közvetlenséggel
és természetességgel oldotta meg,
hogy a szobor a valóság illúzióját
kelti. Tekintetéből és testtartásá-
ból érezhető az akaraterő, amely
nélkülözhetetlen tulajdonsága
annak, aki érvényesülni szeretne
a művészek világában.
Degas, az ellesett pillanatok mestere
Edgar Degas
(edgár dögá) az impresszionisták csaknem összes kiállí-
tásán részt vett, de a csoport tagjaitól eltérően ő nem a szabadtéri táj-
képfestészet híve volt. Degas témái az ember életének mozzanataihoz
kötődtek, zsánerképeinek motívumait a szegények életéből merítet-
te (
Abszint,
1876;
Vasaló asszonyok,
1882). Szívesen időzött a párizsi bo-
hémvilág köreiben és a színházakban (
Balettóra,
1876;
Fernando-cirkusz,
1877), de lóversenyekre is eljárt. Képeit vázlatrajzok alapján a műterem-
ben festette meg. Gyakran látogatta a párizsi Opera balettelőadásait is.
1872-től képsorozatot kezdett a balett-táncosok életéről, és több mint
negyedszázadon keresztül készített róluk festményeket, fekete-fehér és
színes pasztellgrafikákat, sőt még szobrokat is. Nemcsak előadás köz-
ben figyelte őket, hanem eljárt a próbákra és a balettiskolai órákra is.
a legkülönbözőbb nézőpontból és helyzetben örökítette meg a tán-
cosokat: öltözködés közben, próba után kimerülten, előadás közben
a színfalak mögül szinte leselkedve. Minden helyzetben a mozgás han-
gulatának bemutatására törekedett. Degas nem színpadias beállításban,
hanem a fénykép pillanatképszerűségével ábrázolta nőalakjainak köny-
nyed táncmozdulatait, de életüknek azokat az intim pillanatait is meg-
leste, amikor mosakodtak, törülköztek, öltözködtek, fésülködtek, vagy
előnytelen pózokban kuporogtak.
„Az eddigi ábrázolásokon az akt min-
dig pózolt, feltételezve a néző jelenlétét, az én nőalakjaim azonban a nép
egyszerű és őszinte gyermekei, akiket csak a saját testük érdekel”
(Degas).
ké
pzeletv10_uj_2013.indd 99
8/2/13 12:45: