Basic HTML Version
1
Renoir és a színes árnyékok
a párizsiak kedvelt szórakozóhelye volt a Montmartre negyedben talál-
ható
Moulin de la Galette,
ahová táncolni és ismerkedni jártak az em-
berek.
Renoir
a kerthelyiség egy jellegzetes pillanatát – a nyüzsgést
és az emberek önfeledt jókedvét – örökítette meg ezen az életképen.
a legtöbb impresszionista festővel ellentétben őt elsősorban nem a ter-
mészetábrázolás, hanem a figurális kompozíciók, az emberábrázolás,
a fiatalság, a szépség és az életöröm megjelenítése érdekelte. a báli
hangulat megragadása érdekében a helyszínen felállított festőállványon
in situ
, tehát helyben készítette el a festményt. Érezhető a lombokon át-
szűrődő fény vibrálása és az egész képet betöltő tarkabarka színfoltok
játéka. a levegő rezgését a felvillanó sötét-világos színfoltokkal, a külön-
külön látható lendületes ecsetvonásokkal és az elmosódó kontúrokkal
érzékeltette. Olyan színes árnyékokat festett, amilyeneket a műterem
tompa fényében lehetetlen lett volna megvalósítani. azt is megfigyel-
te, hogy az egymás közelében lévő formák színei visszaverődnek egy-
másra. a reflexszínek alkalmazása miatt többen bírálták renoirt:
„Vehet-
né végre valaki a fáradságot, és elmagyarázhatná Renoir úrnak, hogy a női
test nem rothadó hús zöld és lila foltokkal, melyek azt jelzik, hogy a holttest
eljutott a teljes bomlás állapotába. S mindez nem elég: e visszataszító tár-
gyakat még közszemlére is teszik, mit sem törődve azzal, hogy ennek vég-
zetes következményei lehetnek”
(
Le Figaro,
1876)
.
a durva kritikák ellenére renoirt soha nem hagyta el veleszületett
életöröme, amely festészetét is jellemezte. Így vélekedett:
„a föld az iste-
nek paradicsoma: ezt akarom festeni.”
Pierre Auguste Renoir
(pier ogüszt rönoár; 1841–1919):
Moulin de la Galette
(mulen dö la galett; 1876), olaj,
vászon, 131×175 cm, Párizs, Musée d’Orsay
a kép nézője az 1876-os divatról is ízelítőt kap: a nők
fehér vagy csíkos anyagból szabott, szalag- és csipke-
díszes, turnűrös nyári ruhákat, a férfiak világos nadrágot
és sötét színű zakót, fejükön lapos szalmakalapot, az ún.
girardit (zsirárdi) hordták
Idézetek Renoirtól
„Egy reggel egyikünknek elfogyott a fekete festéke, és ezzel megszü-
letett az impresszionizmus.”
„Manapság mindent meg akarnak magyarázni. Pedig ha egy képet
meg tudnánk magyarázni, az többé már nem is volna műalkotás.
Megmondjam, mik azok a sajátosságok, amelyek szerintem fonto-
sak az igazi művészet szempontjából? Leírhatatlannak és utánoz-
hatatlannak kell lennie […] A műalkotásnak meg kell ragadnia
a nézőt, a hatalmába kerítenie, magával sodornia. A művész
a szenvedélyt adja át, ez az az áram, amelyet sugároz, s amelyet
arra használ, hogy a nézőt is bevonja a szenvedélyébe.”
„A szabad levegő arra készteti az embert, hogy olyan színárnyalato-
kat vigyen fel a vászonra, amelyeket a műterem tompa fényében el-
képzelni sem tudna. De micsoda egy munka tájképeket festeni! Egy
fél napot is elvesztegetsz egy órai munka kedvéért. Tíz közül egy ké-
pet, ha befejezel, mert közben megváltozik az időjárás.”
„Tárgyaimat kedvem szerint rendezem el. Majd munkához látok, és
úgy festek, mint egy gyerek. Azt akarom, hogy az én pirosom harag-
ként zúgjon.”
Beszéljétek meg közösen, hogy mit tudtatok meg az idéze-
tekből Renoir alkotói stílusáról és emberi tulajdonságairól!
ké
pzeletv10_uj_2013.indd 100
8/2/13 12:45: