Basic HTML Version
12
a
posztimpresszionizmus nem önálló stílus,
hanem az impresszioniz-
must követő művészi irányzatok összefoglaló elnevezése. a különbö-
ző stílusban alkotó művészek alkotómódszerei annyiban hasonlítottak
egymáshoz, hogy nem elégedtek meg a látvány pillanatnyi hangulatá-
nak rögzítésével. Ők a formákban rejlő állandóságot és az érzelmek ki-
fejezésének módját keresték.
az impresszionisták dekomponált képalkotói módszerével ellentét-
ben a posztimpresszionisták a forma- és színkompozíció jelentőségét
hangsúlyozták. Tudatosan alkalmazták a komplementer színeket, és a szí-
nek szimbolikus jelentését is felhasználták a mondanivaló kiemeléséhez.
Posztimpresszionizmus
Paul Cézanne
(pól szezánn):
Mont Sainte-Victoire
(1885–1887), olaj, vászon,
66,8×92,3, London, Courtauld Institute Galleries
Mont Sainte-Victoire
Cézanne közel nyolcvanszor festette le szülővárosa, Aix-en-
Provance (eksz-an-provansz) felől, a műtermi ablakából nézve
a Mont Sainte-Victoire-t (mon szen-viktoár). A festményeken
a kék, a narancs és a zöld színek dominálnak. Az 1887-ben elké-
szült változaton az Arc völgyet jelenítette meg. A néző tekintetét
a békés völgyön végighaladva vezeti a hegycsúcshoz, majd az ég-
bolt színfoltjára festett ágakkal zárja le. Az expresszíven hullámzó
ágak és a bal oldali fenyőfa törzse keretül szolgál a tájnak. A jobb
oldali fa törzse nem került rá a képre. A feszültséget teremtő
aszimmetrikus kompozíció valószínűleg a japán fametszetek hatá-
sára született, amelyek a 19. század második felében rendkívül
népszerűvé váltak Európában.
Paul Cézanne:
Csendélet korsóval és gyümölcsökkel
(1890), olaj, vászon
A posztimpresszionizmus fő képviselői:
Paul Cézanne (pól szezánn;
1839–1906)
Vincent van Gogh (vinszent van gog; 1853–1890)
Paul Gauguin (pól gogen; 1848–1903)
A Nabis (nabi; Próféták) csoport tagjai:
Maurice Denis (morisz dönisz; 1870–1943)
Pierre Bonnard (pier bonár; 1867–1947)
Édouard Vuillard (éduár vilár; 1868–1940)
Félix Vallotton (1865–1925)
Aristide Maillol (arisztid majol; 1861–1944) szobrász
Paul Ranson (pól renzon; 1862–1909)
A
magyar művészek
közül elsősorban Csontváry Kosztka Tivadar
(1853–1919), Rippl-Rónai József (1861–1927) és a szobrász Beck
Ö. Fülöp (1873–1945) képviselték a posztimpresszionizmus elveit.
1874-ben még részt vett az impresszionisták első kiál-
lításán, de a közönség és a kritikusok is elképedve, ér-
tetlenül fogadták képeit. Ő is festett tájképeket a sza-
badban, de hiányzott belőle az impresszionistákra
jellemző könnyedség. Cézanne nem tudott egy adott
pillanatra ráhangolódni, nem tudta a változó fényeket
és színeket megörökíteni, mert sokáig, szinte kínlódva
dolgozott munkáin.
„[…] nagyobbra nőtt a hajam meg
a szakállam, mint a tehetségem”
– mondta magáról.
a csendéletfestés hosszú ideje alatt a gyümölcsök és
a zöldségek megrothadtak, ezért később viaszból ké-
szült utánzatokat használt helyettük. Talán ezt érezte
Picasso, amikor Cézanne csendéleteit látva a követ-
kező megjegyzést tette:
„a régi mesterek ehető almákat
festettek, Cézanne-nal pedig megkezdődött az ehetetlen
almák korszaka.”
Cézanne vastag festékréteggel, pasztózusan dolgozta
ki a formákat, a hátteret viszont olyan könnyedén al-
kotta, hogy helyenként még a vászon anyaga is lát-
szik. Cézanne a pillanatnyi benyomás rögzítése he-
lyett a formák állandóságának bemutatására helyezte
a hangsúlyt. Képein szigorú kompozíciós rend uralko-
dik. Kompozícióiban úgy jelennek meg a tömbszerű,
plasztikus formák, mintha egyszerre több nézőpont-
ból látnánk őket. Híres mondása –
„a természet min-
den formája a gömb, a kúp és a henger formájára egy-
szerűsíthető le”
– nagy hatással volt a 20. század
kubista festőire. Jellegzetes művei:
Csendélet korsóval
és gyümölcsökkel
(1887–1895),
Mont Sainte-Victoire
(mon szen-viktoár; 1885–1887).
Paul Cézanne (
– )
ké
pzeletv10_uj_2013.indd 102
8/2/13 12:45: