Basic HTML Version
13
Gyűjtsd ki a Van Gogh levelezéséből vett idézetekből azo-
kat a részleteket, amelyek küzdelmes, szenvedélyes alkotói
módszerére és példaképeire világítanak rá!
Vincent van Gogh expresszivizmusa
festményeinek színvilága és az örvénylő vonalakból álló ecsetkezelés
a művész zaklatott lelkivilágát tükrözi. Türelmetlen festői stílusára jel-
lemző, hogy gyakran közvetlenül a tubusból nyomta a vászonra a tisz-
ta színeket.
„Sokszor olyan erős érzelmek rohannak meg, hogy szinte ön-
tudatlanul dolgozom”
– írta egyik levelében testvérének. a képeken
szereplő formák nemcsak a látványt rögzítették, hanem az érzelmek
szimbolikus hordozóivá is váltak. Nem véletlenül tekintették őt a példa-
képüknek a 20. századi expresszionista művészek. a művészetét befo-
lyásoló ellentmondásokkal teli életét öccséhez, Theóhoz írt leveleiből is
megismerhetjük.
„Nem csodálkoznék rajta, ha az impresszionisták kifogásolnák festői
módszereimet, amelyre Delacroix eszméi sokkal jobban hatottak, mint az
övéik. Ahelyett, hogy pontosan azt adnám vissza, amit látok, inkább önké-
nyesebben alkalmazom a színt azért, hogy világosan fejezzem ki magam.”
„Irigylema japánművészeket azért a hihetetlenül nomtisztaságért, amely
valamennyi művüket jellemzi. Ez sohasem unalmas, és az embernek soha
sincsen olyan érzése, hogy sietve dolgoznának […]”
„Minél csúnyább, öregebb, rigolyásabb, betegesebb, szegényebb leszek,
annál inkább igyekszem a csorbát kiküszöbölni úgy, hogy a színeimet vilá-
gítóvá, kiegyensúlyozottabbá, ragyogóvá teszem.”
„Eugéne Delacroix, minden idők legnagyobb koloristája vajon miért tar-
totta elengedhetetlennek, hogy délre menjen, egészen Afrikáig? Nyilvánva-
lóan azért, mert magában a természetben találni a vörösnek és a zöldnek,
a kéknek és a narancsszínnek, a kénsárgának és a lilának a legszebb ellen-
téteit – s nemcsak Afrikában, hanemmár Arles-től délre is.”
Vincent van Gogh
(vinszent van gog; 1853–1890):
Önarckép
(1889), olaj, vászon, 65×54 cm, Musée
d’Orsay, Párizs
„Azt mondják – és én készséggel elhiszem –, hogy az embernek
nem könnyű megismernie önmagát, mint ahogy lefestenie sem az”
– írta egyik levelében Van Gogh. A művész életpályáját, továbbá
pillanatnyi érzelmi és elmeállapotát az önarcképein keresztül is vé-
gigkövethetjük.
„Olyan képmásokat szeretnék festeni, amelyek száz
év múlva is kinyilatkoztatásként hatnak. Ezt nem fényképszerű hűség
révén akarom elérni, hanem szenvedélyes szemléletmódom révén, a
színnek mint kifejezőeszköznek a mai ismerete és ízlése segítségével,
s a jellem végletekig vitt ábrázolása által.”
Magánélete boldogtalan
volt, és a festészet jelentette egyetlen örömét. Festményeit nem
tudta eladni, ezért egész életében öccse anyagi támogatására szo-
rult. Mindvégig szégyen és bizonytalanság gyötörte emiatt.
„Félek,
hogy terhetekre vagyok, hiszen a Ti költségeteken élek”
– írta egyik
levelében. Az 1888-ban rátört idegroham után – amikor öntudat-
lan állapotában a jobb fülét is levágta – a St. Rémy-i ideggyógyin-
tézetben kezelték. Sérülését az
Önarckép bekötözött füllel
című
festményén is megörökítette. Élete utolsó hónapjait az auvers-i
(óveri) szanatóriumban töltötte. Gyógykezelése során festett
képeinek örvénylő ecsetkezeléséből kiolvasható gyötrelmes élete,
valamint zaklatott és önmarcangoló természete.
Vincent van Gogh:
Országút éjjel
(1890), olaj, vászon,
92×73 cm, Otterlo, rijksmuseum Kröller-Müller
Így jellemezte a festményt Van Gogh:
„Éjszakai égbolt a Holddal,
amely éppenhogy csak világít, mivel keskeny sarlója alig lép ki
a Föld sötét árnyékából – ezenkívül egy rendkívül erős ragyogású ró-
zsaszín-kék csillag az ultramarinkék égen, amelyen néhány felhő ül-
dözi egymást. Lent az út, magasra nőtt sárga nádtól szegélyezve,
mögötte alacsony, kék hegyvonulatok, az öreg fogadó narancsszí-
nűen világító ablakokkal s egy nagyon magas ciprus, teljesen egye-
nes és sötét. Az úton sárga kocsi, előtte fehér ló, s két megkésett
vándor. Nagyon romantikus […] de azt hiszem, nagyon jellemző is
a Provence-ra.”
ké
pzeletv10_uj_2013.indd 103
8/2/13 12:45: