Basic HTML Version
14
Paul Gauguin szintetizmusa
a posztimpresszionista stílus egyik festői irányzata a
szintetizmus*.
a szintetikus elnevezéssel azokat a festményeket illették, amelyeknél a
képi egységet az élénk, tiszta színfoltokkal megfestett tömör formákkal
és erős kontúrokkal teremtették meg az alkotók. a szintetizmus szinoni-
májaként a
cloisonnizmus*
(kloászonizmus) elnevezést is használják.
Gauguin
nem törődött a naturalista természethűséggel. Úgy gondol-
ta, hogy nemolyannak kell ábrázolni a környezetet, amilyennek látjuk, ha-
nem amilyennek érezzük. a színeket a festő akarata határozza meg, ezért
szerepelhetnek képein akár még narancssárga kutyák, rózsaszín homok
és zöld ló is. az élénk, dekoratív színekkel festett, tónus és valőr nélküli,
síkszerű, erősen körvonalazott formák határozottan emelkednek ki a kép
hátteréből. a színeket széles foltokban, árnyalatok nélkül, üvegablakterv-
szerűen festette meg (cloisonnizmus). Dekorativitása felerősödve jelent-
kezett Tahitin készített alkotásain, melyeken itt a bennszülöttek életét és
az egzotikus táj szépségét a magával hozott keresztény európai hagyo-
mányokkal és más vallásokkal vegyítve ábrázolta.
„Tudom, hogy mint művésznek igazam van, de vajon lesz-e elég erőm
meggyőzően kifejezni ezt? Mindenképpen teljesítem a kötelességemet, és
ha műveim nem is maradnak fenn, az utókor megőrzi annak a festőnek
az emlékezetét, aki megszabadította a festészetet a régi akadémizmus bo-
nyolultságától […] Azt akarom, hogy ember és természet a maga eredeti
valóságában tolmácsolja a harmónia és a szépség képzetét.”
Gauguin művészete nagy hatással volt a misztikum iránt fogékony
és a jelképes tematikát hangsúlyozó Nabis-csoport tagjaira, továbbá
a fauve-ok (fóvok; vadak) és az expresszionisták stílusára is.
Paul Gauguin
(pól gogen):
Önarckép
(1888), olaj,
vászon, 71 × 91 cm, Laren, Van Gogh-gyűjtemény
Ezt az önarcképet festő barátjának, Van Goghnak festette. A kép jobb
sarkában a következő mondat olvasható:
„Les misérables, á l’ami
Vincent”
(A nyomorultak, Vincent barátomnak). Az önarcképről így
nyilatkozott Gauguin:
„Portrét készítettem önmagamról […] egyike
a legjobb dolgaimnak […] Rosszul öltözött, sötét útonálló maszkjában,
aki azonban nemeslelkű és jóságos, mint Jean Valjean
[Victor Hugó
A nyomorultak
című regényének főhőse].
A forró vér ott lüktet az arcá-
ban, a szeme körül izzó színárnyalatok azt a tüzes lávát sejtetik, amely
lángba borítja a festő lelkét. Erejével és szeretetével vajon nem egy mai
impresszionista képmása-e Jean Valjean is, akit a társadalom elnyomott
és kitaszított? Mivel saját arcvonásaimat festettemmeg, olyan képet ka-
pott rólam, amely egyszersmint portré mindannyiunkról, a társadalom
szegény áldozatairól, akik a rosszat csak jóval viszonozzuk.”
Paul Gauguin:
Nafea Faa ipoipo?
(Mikor házasodsz meg?)
(1892), olaj,
vászon, 77,5 × 105 cm, Bázel, rudolph Staechelin alapítvány
a posztimpresszionisták csoportjához és egyben a
szimbolizmus idealista áramlatához is tartozott. Ka-
landos élete miatt sohasem telepedett le hosszabb
időre. Tengerészként bejárta az egész világot, majd
tőzsdeügynökként dolgozott az 1882-es tőzsde-
krachig. Csak később döntött úgy, hogy a festészetet
választja fő foglalkozásának. az 1876-os impresszio-
nista kiállításon már állított ki képeket, majd 1880 és
1886 között az impresszionisták négy utolsó
kiállításán is részt vett. 1888-ban Vincent van Gogh-
gal dolgozott együtt a napsütötte dél-franciaországi
arles-ban. Nagy hatással volt művészetére a japán fa-
metszetek stílusa, amelyeket Van Gogh közvetítésé-
vel ismert meg. Lenyűgözte azok dekoratív vonalve-
zetése és az erőteljes színek használata.
Döntő változást jelentett életére és festészetére, ami-
kor 1891-ben a csendes-óceáni Tahitire, majd később
a Marquises (márkiz)-szigetcsoport Hiva-Oa szigetére
költözött, hogy megtalálja a természetes életet és a
boldogságot. elbűvölte – és egyben meg is ihlette –
az itt megismert romlatlan világ, az emberek termé-
szetes szépsége, a burjánzó természet és a szigetvi-
lág tüzes színei. a Tahitin töltött napjairól és
a maori bennszülöttek – az európaiak szemében – ti-
tokzatos világáról a
Noa-Noa
című önéletrajzi írásá-
ban olvashatunk. Leírásai és festményei alapján egy
boldog, édeni világ jelenik meg, ahol összhangban
élnek egymással az emberek, az állatok és a növé-
nyek. Tahiti meseszerű világáról így írt naplójában:
„A táj tiszta, izzó színei elkápráztattak, valósággal vakí-
tottak. Bizonytalanná váltam, mint soha még, aggá-
lyoskodtam, tétováztam […] Pedig olyan egyszerű volt
lefesteni úgy, ahogyan láttam."
Paul Gauguin (
– )
ké
pzeletv10_uj_2013.indd 104
8/2/13 12:45: