Basic HTML Version
11
a faragott tárgyak mesterei leginkább a pásztorok voltak. amíg az ál-
latokra vigyáztak, kifaragták a munkájukhoz szükséges eszközöket és az
életmódjukhoz elengedhetetlen használati tárgyakat. a juhász a kam-
pót (kampósbotot), a gulyás a botot, a csikós a karikás ostort, a kanász
pedig a baltát igyekezett a legszebben megformálni, hiszen ezek a tár-
gyak a foglalkozásukat is jelképezték. Saját használatra készült még az
ivóedény (csanak vagy kobak), a borotvatok, a tükrös, a bicskanyél, a ká-
sakavaró és az edények alá való koszorú (kutyagerinc). a használati tár-
gyakat kezdetben a kevés díszítés és a célszerű forma jellemezte. Ké-
sőbb másoknak is készítettek tárgyakat – pl. a házimunkához szükséges
eszközöket: fakanalat, favillát, sótartót, sulykolót, mángorlót –, melyeket
már egyre díszesebbre faragtak. elterjedt az a szokás, hogy a legények
díszes faragású tárgyakat ajándékoztak választottjuknak. Guzsaly készült
karácsonyra, és ha a fiú anyjának is tetszett a lány, akkor egy tépés ken-
dert is rákötött. Ha a lánynak is kedvére való volt az ajándék (és a fiú is),
akkor megfonta a fonalat, és elvitte a legény anyjának, hogy
„szőjék belő-
le inget a ának”.
ettől kezdve rendszeresen találkoztak, a legény pedig ki-
tartóan készítette szerelme jeléül a szebbnél szebb faragványokat: mán-
gorlót, sulykot, vetélőt, kapatisztítót stb. a díszítés gyakran olyan szépre
sikerült, hogy a lány már nem is használta a tárgyakat, hanem inkább a fal-
ra akasztotta, hogy mások is lássák, milyen ügyes a választottja.
Különösen nagy gondot fordítottak a tükrös felületének díszítésére.
a doboz belsejében, a tükör melletti vájatban tartották a faggyúból
készült bajuszpedrő kenőcsöt. a tükrös doboz faragásának jellegzetes
szereplője volt a cifraszűrbe öltözött betyár, aki mindig fegyvert tart
a kezében. Gyakran ábrázolták győztesként, amint éppen térdre kény-
szeríti a pandúrt (pl. Király zsiga tükröse). Király zsiga bravúrosan al-
kalmazta a piros és fekete színekből álló spanyolozás technikáját. az ő
munkáin jelentek meg először a figurális jelenetek.
Király Zsiga:
A betyár térdre kényszeríti a pandúrt
(1840), spanyolozással készült tükrös,
11 cm (Magyargencs, Vas megye), Budapest, Néprajzi Múzeum
A pásztorok művészete
1. Karcolás
:
a díszítendő felületre hegyes eszközökkel
(szög, kés) karcolták fel a vékony vonalakból álló raj-
zot. a rovátkákat zsíros korommal vagy puskaporral
bedörzsölték, hogy jobban elkülönüljenek a háttér
színeitől. a fából vagy marhaszaruból készült tárgya-
kat – pl. szaru sótartó, ivótülök, lőporszaru – gyakran
sárgították választóvízzel (salétromsavval).
2. Ékrovás:
a mintát egyenes vonalú vagy ívelt be-
metszéssel alakították ki a metszőkés hegyével. Ékro-
vással készültek a rozetták, a csillagminták és a geo-
metrikus szegélydíszek.
3. Domború faragás:
a különböző mélységű faragás-
sal emelték ki a formákat. Kezdetben úgy készítették,
hogy a hátteret kimélyítették, és a minta felszíne la-
pos maradt. a későbbiekben már a domborúra fara-
gott mintákkal valósághű hatást értek el.
4. Áttört faragás:
a minta egyes részeit vagy a for-
mák mögötti hátteret teljesen kifaragták, így a kontú-
rok erőteljesen kirajzolódtak. alkalmazási terület: pa-
dok háttámlája, ivópoharak füle.
5. Berakás:
csont- és szaruintarzia. a mintát belevés-
ték a fába, majd a csontból vagy tehénszarvból kivá-
gott darabokat csontszegekkel a mélyedésekbe erő-
sítették.
6. Fémveretek:
a vékony rézlemezt geometrikus
minták kialakítására alkalmazták úgy, hogy belekala-
pálták a fába. az óndíszeket a spanyolozáshoz
hasonlóan készítették: a fába faragott mélyedésekbe
öntötték a megolvasztott ónt. Balták és ostorok nye-
lét, botok végét díszítették fémveretekkel.
7. Színezés, festés
8. Spanyolozás:
a 19. században a dunántúli pászto-
rok spanyolozással díszítették tárgyaikat. a mintát le-
felé szélesedő vájattal metszették a fába, hogy ne pe-
regjen ki belőle a viasz. ezután a pásztor
„a különböző
színű spanyolviaszkot apró darabokra tördeli. Egy-egy da-
rabot beletesz a mélyedésbe, abba megmelegített kanál-
nyéllel vagy késpilingával beletömi, belenyomja és elkeni
úgy, hogy abba maradandóan beágyazódjék, szilárdan
álljon. Azután a tárgy felületét üvegcseréppel […] lecsi-
szolja”.
(Malonyai Dezső)
A pásztorfaragások díszítőmotívumai és témái:
geo-
metrikus motívumok, virágmotívumok, állatábrázolá-
sok, a pásztorok és a betyárok életéből vett jelenetek
és a népballadák szereplőinek megjelenítése.
A pásztorfaragások technikái
Karcolással díszített szaru sótartó
ké
pzeletv10_uj_2013.indd 110
8/2/13 12:46: