Basic HTML Version
111
a régi parasztházak legbecsesebb bútordarabja a menyasszonyi láda
volt. ebbe gyűjtögette a lány a kelengyéjét, és nagyon fontos volt szá-
mára, hogy a lakodalmi menetben – amikor a szekérre rakták a többi
holmijával együtt – az egész falu megcsodálja díszítését. a díszítésnél
többféle technikát is alkalmaztak. a legrégebben készült ácsolt ládákat
zsindelyszerűen egymásra rakott darabokból illesztették össze, majd
ékrovásos, geometrikus motívumokat (rozettát, stilizált emberalakokat)
véstek bele. Jellegzetességük ezeknek a szökröny vagy szuszék néven
jegyzett ládáknak a háztető alakú fedél és a sarkokon kiálló négy „bibó”.
a leghíresebb kelengyebútor – a tulipános láda – a 19. század első felé-
ben, a reformkorra jellemző hazafias lelkesedés időszakában terjedt el.
egy 1840-ben megjelent újságcikk szerint a szobában
„legalább egy tu-
lipános almáriomnak
[alacsony, polcos, üveges szekrény]
és egy-két tuli-
pános ládának is hely engedtetik; sőt szaporodván a ainak házasultával
egy háznál a menyecskék, a szerint szaporulnak a szobákban a tulipános
ládák is”.
A tulipános ládák jellegzetességei
• A reneszánsz hatású virágornamentika a korsóba állított szétágazó vi-
rágcsokorral (életfamotívum) az élet eredetét szimbolizálja.
• A leggyakoribb motívumként megjelenő tulipán a női élet különbö-
ző szakaszait jelképezi. a tulipán mellett gyakran látható a tisztaságot
és érintetlenséget szimbolizáló gyöngyvirág és az óvó-védő szerepet
betöltő rózsa is.
• A díszítőelemek általában határozott, zárt körvonalú foltokban, szim-
metrikus kompozíciót alkotva tömörülnek.
A „virágozó” asztalosok
Menyasszonyi láda
(1832), Hódmezővásárhely, Budapest, Néprajzi Múzeum
Tisztaszobák.
alföld és Kisalföld tájegységek
A falusi ház berendezése
A magyar falusi ház beosztása a hagyományokat követte. A déli ég-
táj felé néző pitvarból a konyhába lehetett bejutni. A pitvarból egy
vagy két szoba nyílott. Két szoba esetén az utca felé nézőt az ün-
nepi alkalmakra fenntartott tisztaszobának rendezték be. A szoba-
berendezés fő meghatározója a pitvar felőli fal mellé épített tűzhely
vagy kemence volt. Az ezzel szemközti sarokban állt az ablakok
előtt elhelyezett támlás pad és az asztal. A szoba legmegbecsül-
tebb helyének az asztal számított. Voltak olyan vidékek, pl. Göcsej
és a palócok lakta területek, ahol az asszonyok és a gyerekek le sem
ülhettek hozzá. Szent helynek tekintették, éppen ezért a mögötte
lévő falra szentképeket akasztottak. Az asztalhoz közeli sarokban
téka (faliszekrény) függött, vagy polcos tálas állt. A tékában tartot-
ták a kegytárgyakat, a szentek szobrocskáit, a Bibliát, a zsoltáros-
könyveket, a kalendáriumokat, sőt még a gyógyszereket és a pálin-
kásbutellát is. Többnyire a pad fölé akasztották a tálast, melynek
polcaira tányérokat, az alján lévő kampósorra pedig kancsókat so-
rakoztattak. A szoba két szögletébe tették az ágyakat. Az asztal
melletti sarokba a dúsan hímzett párnákkal és dunyhával a meny-
nyezetig felvetett ünnepi ágyat, az ajtó mögötti sarokba pedig
a hálóágyat helyezték. Az ágyak előtt támlás padok vagy támlás
székek álltak. A szabadon maradó falszakaszok elé tették a ruha-
tartó ládákat: a faragott szuszékot vagy a festett tulipános ládát.
A díszes falitükröt a bejárattal szemközti főfalra, az ablakok közé
akasztották. A szobában két jól elkülöníthető tér képződött: az asz-
tal körüli rész a kultikus teret, az átellenes sarok a hétköznapias be-
rendezésekkel és a kemencével pedig a munkateret alkotta.
ké
pzeletv10_uj_2013.indd 111
8/2/13 12:46: