Basic HTML Version
113
A mezőcsáti kerámiák jellegzetes darabjai a
miskakancsók.
Más alföldi fazekasközpontokban – Tiszafüreden, Pásztón,
Szentesen, Hódmezővásárhelyen, Mezőtúron – is készítettek
miskakancsót, de a legszebbeket Rajczy Mihály formázta és
díszítette „Csát városában”.
A kövér hasú, csákós emberfejű miskakancsót ünnepi alkal-
makkor használták, és a belőle töltött bor mellé mondták el
a jókívánságokat. Díszítése a 19. század elejének huszárvisele-
téhez hasonló. A kancsó testén lévő, kidomborodó, zsinórhur-
kos gombsor és a kacskaringósan kialakított sujtás a huszárok
díszes kabátját, a mentét jelképezi. A has közepén tekergőző
zöld, plasztikusan kiemelkedő kígyó talán a bor tisztaságát,
gyógyító varázserejét vagy a szerelmet szimbolizálja, hason-
lóan a népdal tartalmához:
„Menyecske, menyecske / Ne menj a cserjésbe / Mert megmar
a kígyó / Szerelem képébe.”
A zöld kígyó néha még a fülön vagy annak két oldalán is
megjelent. A plasztikus, kidomborodó díszítést festett és kar-
colt virágokkal, levelekkel és ágakkal egészítették ki, amelyek
a fent leírt ábrázolási kötöttségek mellett is egyedivé tették
a különböző miskakancsókat. Az emberfejben végződő kancsó
kiöntőjét a fej tetején lévő magas süvegből alakították ki úgy,
hogy könnyen kitölthessék az italt. A kisebb méretű ember-
formájú cserépedényeket Mezőcsáton pintesnek, Mezőtúron
pedig mihóknak nevezték.
„Miska” boroskancsó
Mezőcsátról (1833), 32 cm,
ólommázas cserép dombormintás, karcolt és festett
díszítéssel, Budapest, Néprajzi Múzeum
Vizeskanta
Mezőtúrról,
zöld mázzal színezett
A kanta olyan vizeskorsó,
amelynek nincs vízszűrő
rostély a nyakában, helyette
a szájnyílásba illeszkedő fe-
dőt formáztak hozzá a faze-
kasok.
4. Folyadék tárolására szolgáló edények
a)
Vizesedények, tejesedények
Vizeskorsó
Tahitótfaluból
Amázatlan cserépedény oldalát vörös
földfestékkel díszítették, a száját és a fülön
lévő csecs (kis ivónyílás) környékét zöld
mázzal festették be. A mázatlan edényen
keresztül folyamatosan párolgó víz hűvö-
sen tartotta a benne lévő vizet. A nya-
kába vízszűrő rostélyt helyeztek.
Tejesköcsög
(tejesfazék,
tejescsupor)
A bő szájú, többnyire
mázatlan külsejű, díszítés
nélküli füles cserépedény-
ben tejet, tejfölt vagy lek-
várt tartottak. A kisebb ha-
sas cserépedényt csupornak
nevezték.
b)
Boros- és pálinkásedények
Boroskancsó
Debrecenből, 63 cm
Ólommázas cserépedény kakastaréjos fedővel
és a debreceni fazekasközpontra jellemző stili-
zált virágokkal díszítve.
Pálinkásbutella
Hódmezővásárhelyről
(1884), 26 cm
A butella kicsi, lapos, szögletes pálinkásedény.
Fehér földdel alapozták, majd belekarcolták a
mintákat és a feliratot, végül zöld vagy kék máz-
zal bevonták és újra kiégették.
Pálinkásbutykos
(butykoskorsó; 1889),
38 cm, Mezőcsát
Ólommázas korsó kidomborodó mintával, kar-
colt és írókázott díszítésekkel és jókívánságokat
tartalmazó felirattal. Rákerült a tulajdonos és a
készítő neve, valamint a készítés éve is.
Habán bokály
(kancsó vagy korsó)
A fehér ólommázas fajansz (fehéredény). A felü-
letét több vízszintes sávra tagolták, és a középső,
szélesebb sávba festették a főmotívumot.
ké
pzeletv10_uj_2013.indd 113
8/2/13 12:46: