Basic HTML Version
114
Népi építészet
A házak építőanyagai
a falusi települések házai és gazdasági épületei sokáig földből rakott
sárfalból,
majd vert falból, azaz deszkakeret közé taposott, döngölt sár-
ból készültek. a
sövényfal
(más néven „paticsfal”) szintén egyike volt
a legrégebbi falazási módszereknek. a tetőt tartó oszlopok közé karó-
kat vertek, majd erre a vázra sűrű vesszőfonás került, melyet kívül-belül
szalmás sárral tapasztottak be.
fejlődést jelentett a
vályogfal
alkalmazása, amelynél vályogtéglákat
helyeztek szorosan egymásra és egymás mellé. a vályogtéglához szal-
mával kevert agyagos földet használtak, ezt a keveréket deszkaformá-
ba tömték, a tetejét lesimították, a keretet eltávolították, és hagyták ki-
száradni. az alföldön ez a technika a 18. században már széles körben
elterjedt.
a
boronafalú
házak alapanyagát a fa adta. Három változata volt: el-
sőként a
keresztboronás,
majd a
zsilipelt,
végül a
csapolt
típus ala-
kult ki (lásd a rajzokat). a
faépítkezés
a felföldön, erdélyben, zala, Vas,
Somogy és Baranya megyékben, a földépítkezés az alföldön és kisebb
mértékben a Dunántúlon is, míg a
kő- és téglaépítkezés
elsősorban a
Balaton környékén, a Nyugat-Dunántúlon, illetve az Északi-középhegy-
ségben volt jellemző.
Bakonyi ház,
Veszprém
A 19. századi népi építészet jellegzetes darabja. A falusi ház mell-
védes, ívelt törpeoszlopos tornáccal és szabadkéményes tornáccal
épült
Tornácos ház,
Balaton-felvidék
A boronafal építési módjai
Keresztboronás fal
Csapolt boronafal
zsilipelt boronafal
A szerkezeti rajzok segítségével állapítsd meg, melyik borona-
faltípussal készültek a képeken látható épületek!
Tornác:
a kifejezés az olasz
terazzo
szóból származik, néhol gá-
dornak, ambitusnak, hambitusnak, gangnak is nevezik. A lakó-
ház elé, illetve mellé épített, oszlopokkal alátámasztott, fedett
térrésznek többféle változata ismeretes. Az egyszerű, faragástól
mentes, faoszlopos, fagerendás tornáctól a kő- vagy téglapillé-
res gangig minden fajtája megtalálható. Néha az oszlop- és pil-
lérközöket könyöklő magasságig felfalazták, majd ennek a falnak
a belső oldalán ülőrészt alakítottak ki. A tornácok formavilága az
ország különböző régióiban jellegzetesen eltérő. A Balaton-felvi-
déken, illetve a Balatonmelléken különösen szép példákat találni
a boltíves, árkádos tornácokkal rendelkező háztípusra. A Közép-
Dunántúlon az íves, falazott tornácok, míg az Alföldön inkább
a favázas, oszlopos tornácok a jellemzőek, de egyes tájegysé-
gekben is eltérő a formálás módja. Legtöbbször a ház udvar fe-
lőli, hosszú oldalán, de a Nógrád megyei Hollókőn például a ház
utca felőli, rövid oldalán helyezkedik el a favázas szerkezetű tor-
nác. A Balaton-felvidéken, illetve a Balatonmelléken különösen
szép példákat találni a boltíves, árkádos tornácokkal rendelkező
háztípusra.
Gádor:
a néprajzi szakirodalomban nemcsak a tornácot nevezik
így, hanem a bejárat elé épített, fedett belépőteret is.
ké
pzeletv10_uj_2013.indd 114
8/2/13 12:46: