Basic HTML Version
115
Tetőszerkezetek
a falak felhúzását a födém megépítése követte. a tetőt fából ácsolták,
a tetőfedő anyag lehetett szalma, nád, fazsindely, zsúp (rozsszalma), cse-
rép vagy pala. a leggyakoribb tetőformák közé tartozott a
nyeregtető,
a
kontyolt tető,
a
csonkakontyos tető
és a
sátortető.
a nyeregtető két ferde, téglalap alakú, felül élben összekapcsolódó
tetősíkból áll. a két végén függőleges, háromszögletű oromfalakkal zá-
ródik. ezek anyaga, díszítése, kiképzése vidékenként változó. a kontyolt
(vagy kontyos) tető négy ferde tetősíkkal lezárt tetőforma. alkalmazá-
sa a 19. század végéig Dél- és Délnyugat-Dunántúlon, Északkelet-Ma-
gyarországon és az alföld keleti peremén, valamint erdélyben volt jel-
lemző.
a csonkakontyos tető a kontyolt tetőnek az a változata, amelynél a ház
elején a homlokzat felső harmadáig (néha a közepéig) csonkakontysze-
rű, előre lejtő tetősíkot képeznek ki az első szarufapár módosításával.
a csonkakonty a függőleges oromzat alsó részét szabadon hagyja. Gö-
csejben és az Őrségben igen kedvelt tetőszerkezeti megoldás volt.
a sátortető olyan gúla alakú tető, amelynél a tetőélek egy csúcsban
futnak össze. Négyzet vagy sokszög alaprajzú épületen (pl. ritkán sző-
lőbeli présházon) alkalmazták. a hagyományos magyar paraszti épí-
tészetben a 19–20. század fordulójáig nem volt szerepe, inkább csak
a 20. század második felétől, az ún. kockaház elterjedésével vált egyed-
uralkodóvá.
Alaprajzi rendszerek
a legősibb háztípus, az
egysejtű ház
(füstösház) egyetlen helyiségből
állt. a sarokban helyezték el a szabad tűzhelyt. Mivel kéménnyel nem
rendelkezett, a füst az ajtón vagy a felette vágott nyíláson szivárgott ki.
a berendezés szerves részét képezte a háznak. a falak mentén padkát
tapasztottak, amelyet szőttesekkel és szőrmével borítottak be.
Később a füst kivezetését segítette elő a konyha mellé épített, fedett,
de oldalt nyitott pitvar kialakítása, így lett
kétsejtű
a lakóház.
a 18–19. század folyamán az
egysoros, háromosztatú
(-sejtű) elrende-
zés – szoba, konyha (pitvar), szoba (kamra) – vált általánossá. az utca fe-
lőli szoba idővel tisztaszobává (parádés szobává) alakult, melyet a vendé-
gek fogadására és ünnepnapok alkalmával használtak. a szebb holmikat,
a díszes szőtteseket, az értékesebb dísztárgyakat tartották itt. a kemen-
cével szembeni sarokban alakították ki a szentsarkot. falára szentképeket,
keresztet akasztottak, a búcsúból hozott tárgyak (pl. Mária-kép, szobor, ró-
zsafüzér) és a házi oltár is ide került. a család növekedésével párhuzamo-
san a kamrából fokozatosan második szoba lett, az élelmiszer és más tár-
gyak tárolására szolgáló helyiség pedig kikerült a ház mögé.
A magyar falusi házak alaptípusai:
1. alföldi vagy közép-magyar ház 2. nyugat-dunántúli vagy füstös ház
3. észak-magyarországi vagy palóc ház 4. székely vagy kandallós ház.
A háromosztatú ház alaprajza
Tisztaszoba Konyha
Szoba
(kamra)
Pitvar
Csonkakontyos tetős ház,
Szalafő
Általános nyugat-dunántúli forma a homlokzat csonkakontyos ki-
képzése is, amely alatt a szabad, a nyitott, a fonott vagy éppen
a bedeszkázott orom sok lehetőséget kínált a díszítésre, a geren-
dák, deszkák, lécek faragására, festésére.
Tisztaszoba,
Kisalföld tájegység
A csonkakontyos tető szerkezete
Szarufa
Csonkaélszarufa
Torokgerenda
Csonkaszarufa
A
tisztaszoba
a magyar parasztságnál a 18. század végén kezdett elterjedni, de néhol még a
20. század első felében sem tudtak ilyen helyiséget megvalósítani, mivel a család anyagi körülmé-
nyei nem tették lehetővé. A tisztaszoba berendezése általában hasonlított a másik szobáéhoz.
Az itt elhelyezett ágyat (vagy ágyakat) nem alvásra használták, inkább az új ágyneműket (papla-
nokat, pokrócokat, párnákat, stb.) tárolták rajta.
A szekrényben is új vagy csak ünnepi alkalmakkor használt fehér ruhaneműket (pl. abroszokat, tö-
rülközőket, ingeket, alsószoknyákat), illetve alkalmi viseleteket tároltak.
ké
pzeletv10_uj_2013.indd 115
8/2/13 12:46: