Basic HTML Version
148
Zi er Sándor:
Tájrészlet kerítéssel
(1910), olaj, vászon, 91,5×109 cm,
Budapest, Magyar Nemzeti Galéria
Czóbel Béla:
Műteremben
(1922), olaj, vászon,
93,5×74 cm, Budapest, Magyar Nemzeti Galéria
Rippl-Rónai József:
A parkban festemLazarine-t és Anellát
(1910–1911),
olaj, karton, 69×99,5 cm, Budapest, Magyar Nemzeti Galéria
a vadak irányzatának magyarországi vonat-
kozásai is voltak.
Rippl-Rónai József
(1861–
1927) Párizsban került szorosabb kapcsolatba
a fauvizmussal. Ő is fellépett az akadémizmus
ellen, elvetette a fotószerű, naturális ábrázo-
lást. Új festői módszereket alkalmazó stílusá-
nak kezdete 1907-re tehető, ekkortól festi az
ún. „kukoricás” képeit, amelyeket a felfokozott
színhasználat és a darabos, pöttyszerűen fel-
vitt festékfoltok alkalmazása tesz jellegzetessé.
a balra látható műve is ebből a korszakából
származik.
Czóbel Béla
(1883–1976) szintén Párizsban
ismerkedett meg a fauve-okkal. 1905-ben a
függetlenek Szalonjában velük együtt állította
ki munkáit. elsősorban a síkszerűen kezelt kép-
felületet és a tiszta, erős színek alkalmazását
vette át tőlük. Czóbel hívására érkezett Párizs-
ba
Zi er Sándor
(1880–1962), akinek a Matisse
hatása alatt festett képei mindvégig megőriz-
ték a valóságos látványból kiinduló festészeti
gondolkodásmód elemeit: sohasem szakadt el
a természeti környezettől, a nagybányai tájak
szépségétől. akárcsak Czóbelt, őt is a merész
színhasználat kötötte ehhez az irányzathoz.
az 1905 és 1907 között virágzó, viszonylag
rövid életű fauvizmus után más törekvések
vonták magukra a művészeti világ figyelmét,
amelyekhez néhányuk személyesen csatlako-
zott. Derain például a kubizmushoz, míg Van
Dongen a Die Brücke (a Híd) csoport tagja
lett. egyedül Matisse, a
„vadak fejedelme”
ma-
radt mindvégig hű alapelveikhez.
Rippl-Rónai József festészeti tanulmányait Münchenben folytatta, az akadémián, majd Párizsba
utazott, ahol Munkácsy Mihálynál vállalt munkát. Kezdetben még követte mesterének stílusát, de
később már elfordult az akadémista festészettől. Elvetette a pusztán naturalista ábrázolásmódot,
és új festői módszereket keresett, így jutott el az ún. „kukoricás” képeinek megalkotásához. Hosszú
külföldi tartózkodás után, 1908-ban döntött úgy, hogy hazatér, és megvásárolja a Róma-villát Ka-
posvárott. Itt telepedett le. Az épületet körülölelő, dús növényekkel teli park és az ebbe a zöldellő
környezetbe állított modellek szolgáltatták ezentúl számára a témát.
A keveretlen, tiszta színekből építkező képre a lüktető, élénk kolorit és a barnás kontúrozás volt
a jellemző. A művész a dekoratív értékek hangsúlyozása mellett ugyanakkor nem szakadt el telje-
sen a látványhű felfogástól. Ezt igazolja egy fennmaradt fénykép is, amely a képpel teljesen meg-
egyező beállítású. A festmény talán ennek a fotográ ának az alapján születhetett. Más művein is
tetten érhető ez az alkotói módszer, akárcsak a „kép a képben” motívum alkalmazása. Ez ebben az
esetben azt jelenti, hogy a festő az előtte álló Lazarine és Anella guráját, valamint az orosz agár
kontúrját vázolja fel egy kartonra. Kik is a kép főszereplői? Francia származású felesége, Lazarine
Baudrion (lázárin bodrion) és unokahúga, Anella.
ké
pzeletv10_uj_2013.indd 148
8/2/13 12:47: