Basic HTML Version
149
expresszionizmus (1905–1920)
az expresszionizmus szó jelentése: kifejezés (expresszív = kifejező).
Sokan a modern művészetek általános jellemzőjeként használják ezt
a fogalmat. a művészettörténészek inkább leszűkítve értelmezik, el-
sősorban a
Die Brücke
(dí brükke) és a
Der Blaue Reiter
(der blaue
rejter; a kék lovas) művészcsoportok tevékenységét sorolják az exp-
resszionizmushoz.
az irányzat Németországban terjedt el leginkább. Berlinen kívül több
központja is létezett: a Der Blaue reiternek otthont adó München, Köln,
Hannover és a Die Brücke csoport székhelye, Drezda. Mindenekelőtt
nem a természetet akarták lemásolni, utánozni, hanem a szubjektív
érzelmeket hangsúlyozták, ezért különösen hatott rájuk Vincent van
Gogh, Paul Gauguin, valamint a Nabis csoport művészete.
festészetük sok hasonlóságot mutat a fauvizmussal is. Közös voná-
suk például a merész, kontrasztos színhasználat, a formák redukálása,
a perspektíva elvetése és a törzsi művészet újrafelfedezése. ugyanakkor
a vadak nem foglalkoztak a művészet társadalmi szerepével, amelyet
a német expresszionisták felvállaltak. ebből következik, hogy kicsit ko-
morabb, melankolikusabb képet festettek az emberi természetről, mint
francia társaik.
az expresszionizmus gyökereit tekintve két szimbolista alkotó – a bel-
ga
James Ensor
és a norvég
Edvard Munch
– különös jelentőséggel bír.
Mindketten úgy gondolták, hogy a művészet a legbelső „én”, az egyén-
ben rejlő feszültség és nyugtalanság kifejezésére szolgál. erről a német
expresszionisták is ugyanígy vélekedtek.
Edvard Munch:
A sikoly
(1893), olaj, gouache*, pasztell,
karton, 91×73,5 cm, Oslo, Nasjonal-galleriet
James Ensor:
Pierrot bánata
(1892), olaj, vászon,
117×166,6 cm, arnhem, Kröller-Müller Museum
James Ensor
(1860–1949) és
Edvard Munch
(1863–
1944) expresszív-szimbolikus képnyelve túlmutat a
festményeiken szereplő tárgyakon – misztikus, vallásos
vagy lélektani összefüggéseket idéz.
Ensor
– aki mindössze egyszer hagyta el szülővárosát
– saját belső, egész életén át kínzó konfliktusát fogal-
mazta meg jelképes formában. Vásznait maskarába öl-
tözött lényekkel, szörnyekkel, csontvázakkal, bohócok-
kal stb. népesítette be, egy bizarr, elidegenült világot
tárva ezáltal a nézők szeme elé. az álarc, a maszk élet-
művének vezérmotívumát képezte, az
idegenség és
a fenyegetettség érzését szimbolizálta.
Műveiben
az emberi lét olyan alapvető témái jelentek meg, mint
a halál és a vallásosság.
ensorhoz hasonlóan
Munch
is az expresszionizmust
vetítette előre képeinek szuggesztív atmoszférájával.
az 1890 után készült művei ciklust alkotnak, amelyet
önmaga
Életfríz
nek nevezett el. az élet, a szerelem és
a halál költeményének szánta, mintegy összegezve
minden emberi örömöt és bánatot.
A sikoly
ennek
a sorozatnak az egyik leghíresebb darabja, amely
a 20. század elején általános jelképévé lett annak
a fojtogató tehetetlenség érzésnek, amit az egyre bo-
nyolultabb és áttekinthetetlenebb valóság váltott ki
az emberekből.
A sikoly
megszületésének pillanataira
Munch így emlékezett vissza:
„Két barátommal men-
tem végig az úton – a Nap lement, hirtelen piros lett az
ég –, megálltam, holtfáradtan egy kerítésre támaszkod-
tam – a barátaim továbbmentek, én ottmaradtam a fé-
lelemtől reszketve –, és éreztem, hogyan hatol át egy vég-
telen sikoltás az egész természeten.”
Grafikai munkásságában festészetének nagy témáit lát-
hatjuk viszont (pl.
A
sikoly
ról 1895-ben litográfia válto-
zatot is készített). Személye különösen nagy hatást
gyakorolt a Die Brücke csoport tagjaira.
Ensor és Munch
Tanulmányozd Munch
A sikoly
című festményét! Képzeld
magad a hídon álló gura helyébe! Vajon mit érezhet? Fo-
galmazd meg saját szavaiddal! Beszéljétek meg azt is, mi-
lyen képi eszközök (színhasználat, ecsetkezelés módja,
kompozíció) felhasználásával éri el a művész ezt az inten-
zív érzelmi hatást!
ké
pzeletv10_uj_2013.indd 149
8/2/13 12:47: