Basic HTML Version
154
Pablo Picasso:
Gyár Horta de Ebróban
(1909), olaj,
vászon, 51×60 cm, Szentpétervár, ermitázs
A következő Georges Braque-idézet a kubizmus néhány fontos jel-
lemzőjére világít rá:
„[…] a tér vonzott ennyire, mert a kubistákat elsősorban a térformá-
lás kötötte le. A színeknek csak másodlagos szerepe volt. A színnek
egyetlen aspektusa, a fény érdekelt bennünket; a fény és a tér szorosan
összekapcsolódik, és e kettő együtt volt számunkra fontos.”
A kubizmus szakaszai
A kubizmus története három szakaszra osztható.
az
első
az ún.
plasztikus szakasz
(1907–1909) volt, amelyben a cézanne-i tanításokat
követték, miszerint a természetet hengeren, kúpon és gömbön keresz-
tül érdemes megközelíteni. ebben a felfogásban készültek a természe-
ti formákat mértani testek együtteseként ábrázoló tájképek és csend-
életek sorozatai (pl. Picasso
Gyümölcsöstál és kenyér asztalon
és a
Gyár
Horta de Ebróban
[orta de ebróban] című festményei, valamint Braque
L’estaque-ot megjelenítő tájképei). fontos megjegyezni ugyanakkor
azt is, hogy a cézanne-i gondolkodásmódnak megfelelően a formá-
kat geometrikusan, kubisztikusan alakították át, de ebben a szakaszban
még nem szakítottak teljesen a klasszikus perspektívával.
a
második
szakaszban, az
analitikus kubizmus
(1910–1912) alatt még
jobban eltávolodtak a valóságtól. a festményeken szereplő tárgya-
kat analizálták (felbontották), innen is kapta e fázis az elnevezését. a fi-
gurákatmértani részformákká tördelték szét, és különbözőnézőpontból
szimultán (egyidejűleg) jelenítették meg. az egymásba hatoló síkok,
a több szögből ábrázolt testek elvesztették plasztikusságukat, így a
kompozíciók sík jelleget öltöttek, szövetszerűvé váltak (lásd Georges
Braque
A portugál
című képét). ezzel az újszerű térábrázolási technikával
a kubisták merőben eltértek a hagyományos,
reneszánsz perspektíva normáitól, szerkeszté-
si szabályaitól. Műveikbe a negyedik dimenzi-
ót, az időt is be akarták vonni. a tárgy összetett
képével inkább azt kívánták közvetíteni, amit
tudunk egy bizonyos tárgyról, és nem azt, ami
egy rögzített nézőpontból az adott pillanat-
ban látható. az egyes „pillanatfelvételeket”,
melyeket egymást követően készítettek, illet-
ve gondolataikban idéztek fel, egyetlen kom-
pozícióba sűrítve festették meg. a tárgyról al-
kotott képet a folyamatos mozgás állapotában
képzelték el. a látvány szempontjából végül ez
a formák, alakok, tárgyak és a háttér tökéletes
egybeolvadását eredményezte. a néző sza-
bad képzeletére bízták az emberi (vagy más)
alak egyes alkotórészeinek felfedezését és ösz-
szeillesztését, vagyis a festményt szemlélőnek
nemcsak a látványból, hanem saját tapasztala-
taiból kellett felépítenie a kompozíciót.
ebben az időszakban a színek közül legin-
kább a barnát, a bézst, a szürkét, valamint ezek
árnyalatait részesítették előnyben. azért hasz-
náltak ilyen visszafogott színezést, nehogy meg-
bontsák a felület formai egységét. a
mono-
króm*
paletta használata mellett témáikban is
a semlegességre törekedtek.
Georges Braque:
A portugál
(1911), olaj, vászon,
116,5×81,5 cm, Bázel, Kunstmuseum
ké
pzeletv10_uj_2013.indd 154
8/2/13 12:48: