Basic HTML Version
171
a metafizika görög eredetű szó; a filozófiának az az ága, amely az érzé-
kek feletti dolgokat vagy ismereteink végső okát kutatja.
Giorgio de Chirico
(dzsordzsó de kirikó) 1917-ben barátkozott ösz-
sze
Carlo Carrá
val, és közösen találták ki az ún.
pittura meta sicá
t (azaz
a metafizikus festészetet), amely sok hasonlóságot mutat a szimboliz-
mussal, és a klasszikus itáliai mesterek tiszteletéről tanúskodik. Témáik-
hoz és formakincsükhöz az ókori görög, római, valamint a reneszánsz
művészetből merítettek ihletet. a különböző tárgyakat úgy ábrázol-
ták, hogy azok együttese mágikus nyugalmat, álomszerű, emberfeletti
harmóniát sugároz. Sajátos perspektívából, több nézőpontból festették
meg emberszerű, tárgyakból összeeszkábált figuráikat. Természetelle-
nes megvilágítás és furcsa képzeletvilág jellemezte alkotásaikat. a me-
tafizikus festők mágikus atmoszférát teremtettek a szokatlan környe-
zetbe helyezett tárgyakkal. ebből a szempontból a mozgalom sokban
hasonlított a szürrealizmusra (lásd a következő fejezetet), abban viszont
különbözött tőle, hogy szigorú kompozíciós szerkezeteket alkalmazott,
és következetesen felhasználta az építészeti elemeket is.
a szürrealisták nagyra becsülték és tisztelték a metafizikus festészet
újításait, különösen Chiricóét.
A meta zikus festészet (a szürrealizmus előzménye)
Carlo Carrá:
Anya és a
(1917) olaj, vászon, 91×71 cm,
Milánó, Pinacoteca di Brera
Giorgio de Chirico:
A szerelem dala
(1914) olaj, vászon, 73×59 cm, New york,
The Museum of Modern art
Fess vagy rajzolj olyan képet, amelynek emberszerű alakjait
különböző tárgyakból (pl. bútorból, villanykörtéből, edények-
ből stb.) állítod össze! Az így megalkotott guráidat helyezd
el egy olyan tájban, amelynek létrehozásánál alkalmazod
a perspektivikus ábrázolásmód szerkesztési szabályait!
a metafizikus festői stílus megteremtője a görögor-
szági Voloszban született.
Tanulmányait 1906-ban kezdte a müncheni Képző-
művészeti akadémián. Művészetére kezdetben ar-
nold Böcklin festészete hatott, különösen azok a mű-
vei, ahol a hétköznapi és fantasztikus elemek egy-
mással keveredtek. 1911-ben költözött Párizsba.
ebben az időszakában olyan képeket festett, ame-
lyek titokzatosak, nehezen értelmezhetők voltak.
általában elhagyatott tereket ábrázolt, klasszikus
szobrokkal és sötét árkádokkal. Olyan magányos em-
beri alakokat, melyek eltörpülnek saját árnyékuk és
a nyomasztó épületek súlya mellett. Érdekes, sajátos
művészetére azonnal felfigyelt Picasso és apollinaire,
akik elismerően nyilatkoztak róla. Chirico 1915-ben
korábbi stílusának módosításával kísérletezett
ferrarában. az ekkoriban készült képeit a formák sű-
rítése és a véletlenszerűbb elrendezés jellemezte,
koloritja kivilágosodott; próbababákkal és festőáll-
ványokra helyezett képekkel gyarapította motívum-
kincsét. az 1920-as évektől a realizmus és a roman-
tika felé fordult. a közönségnek és a művészeti kriti-
kusoknak kevésbé tetszett ez az új irány. Így Chirico
a világháború után visszatért eredeti „metafizikus”
felfogású művészeti megoldásaihoz.
Giorgio de Chirico (
– )
ké
pzeletv10_uj_2013.indd 171
8/2/13 12:48: