Basic HTML Version
172
Szürrealizmus (1924–1947)
Míg a német dadaisták művészete a tárgyi festészetben talált utat ma-
gának (Új Tárgyilagosság* mozgalma, verizmus*), addig a francia dada-
isták a
szürrealizmus
irányába léptek tovább.
a név a francia
sur
(szür) és a
réalisme
(réalizm) szóösszetételből szár-
mazik (surréalisme: ’valóság feletti’). ez az irodalmi, filozófiai és elsősorban
képzőművészeti irányzat az 1920-as évek franciaországában született
meg, pontosabban az író,
André Breton
(andré bröton; 1896–1966) indí-
totta el 1924-ben, amikor az
Első szürrealista kiáltvány
t megfogalmazta.
Távolabbi gyökerei William Blake verseihez, látomásos festményeihez
és a szimbolizmushoz nyúltak vissza, közvetlen előzményeit pedig a me-
tafizikus festészet, illetve a dadaizmus jelentette. Nagy hatást gyakorol-
tak a csoport tagjaira Sigmund freud (zigmund frajd) és Carl Jung (karl
jung) mélylélektani, a tudattalan feltárását célzó kutatásai. annál is in-
kább, mert ennek a csoportnak az egyik legfontosabb jellemzője az volt,
hogy
a valóságot az álomszerű képzelettel ötvözte.
a hétköznapi tár-
gyakat kiemelték a természetes közegükből, és szokatlan környezetbe
helyezték őket, vagy a megszokott dolgokat teljesen idegenszerűnek
tüntették fel. a realisztikusan ábrázolt képrészletekből egy irreális (nem
valóságos), misztikus világot teremtettek. a dadaizmushoz hasonlóan
kedvelték az össze nem illő, furcsa párosításokat, a többértelműséget,
és a véletlen szerepét hangsúlyozták. Ők is kísérleteztek az automati-
kus írással és rajzolással.
A műfaji határokat szándékosan összemos-
ták.
Különleges, formabontó kezdeményezéseik más területeken (pl. az
iparművészetben, a filmművészetben, a reklámokon, a kirakattervezés-
ben, a divatfotózásban) is felhasználásra kerültek és meghonosodtak.
a dadaizmus anarchista felfogásával szemben a szürrealisták pozití-
vabban fogták fel az életet. Úgy gondolták, hogy az emberek a művé-
szet által képesek lesznek jobbá, felszabadultabbá, boldogabbá válni.
ezért
nem fogalmaztak meg éles társadalomkritikát,
inkább a varázs-
latos, rejtélyekkel teli álomvilágot tárták fel közönségük előtt. egyedi
technikákat dolgoztak ki különleges, néha bizarr hangulatú műveikhez.
Max Ernst, akit a kölni dadacsoport tagjaként már megismerhet-
tünk, 1922-ben költözött Párizsba, ahol kapcsolatba került André
Bretonnal. Hamarosan a szürrealisták egyik vezéralakja lett. 1925-
ben tengerparti nyaralása alkalmával szokatlan ötlete támadt.
A szálloda padlózatára papírlapokat fektetett, amelyekre fekete
krétával dörzsölte át a fa erezetét. Az így kapott foltokat, mintákat
azután növényekké, állatokká és tájképekké egészítette ki.
Az erdő
és a
Természetrajz
című sorozatainál is ezt a
frottázs
-
módszert
használta. Számos technikát kipróbált. Kísérletező ked-
véről abszurd kollázsai, festékfröcsköléses, csurgatásos módszerrel
kialakított művei, valamint
képelvonásos
festményei tanúskod-
nak.
A nagy erdő
című képén, a sejtelmes hangulatú erdőben
mintha élnének a fák. Deszkaszerű törzsükön már csak egyetlen
helyen maradt meg a lomb. A kompozíció jobb oldalán a fatörzsbe
karcolt kismadár az egyedüli élőlény. A kísérteties jelenet felett
a mértani szabályossággal megfestett hold sárgás gyűrűje uralkodik.
Max Ernst:
A nagy erdő
(1927), képelvonásos technika, olaj, vászon, 114×146 cm,
Bázel, Kunstmuseum
Hans Jean Arp:
Fellegpásztor
(1953), bronz, arnhem,
Kröller-Müller Múzeum
a lealapozott vászonra vastag festékréteget visznek
fel, ebbe egy összegyűrt textildarabot nyomnak,
amelyet hirtelen mozdulattal lehúznak róla.
Képelvonásos technika
Max Ernst, Man Ray és Hans Jean Arp a szürrealizmus alapító tagjai
közé tartoztak, míg Salvador Dalí (szalvador dali; 1904–1989), Joan
Miró (1893–1983), Luis Buñuel (luisz bunyuel; 1900–1983), Alberto
Giacometti (dzsákometti; 1901–1966), Roberto Matta (1911–
2002), André Masson (másszon; 1896–1987), Meret Oppenheim
(mere oppenhejm; 1913–1985), Yves Tanguy (ív tángi; 1900–
1955), René Magritte (röné magrit; 1898–1967) és Marc Chagall
(márk ságál; 1887–1985) csak később csatlakoztak ehhez az irány-
zathoz. Magyarországon a szürrealizmus előfutárának Gulácsy La-
jos festészetét tekintik, valamint bizonyos tekintetben Vajda Lajos
(1908–1941), Ámos Imre (1907–1944) és Korniss Dezső (1908–
1984) művészete is ide kapcsolható.
ké
pzeletv10_uj_2013.indd 172
8/2/13 12:48: