Basic HTML Version
174
Salvador Dalí, „a különc zseni”
a katalán, figueresi születésű
Salvador Dalí
(szalvador dali) 1929-ben
csatlakozott a szürrealistákhoz. a neve sokaknak ma is egyet jelent a szür-
realizmussal, bár politikai nézetei és különc cselekedetei miatt még ki is
zárták a csoportból. ez nem jelentette azt, hogy teljesen megszakította
volna velük a kapcsolatot, pusztán a gyűléseiktől maradt távol.
Pályája kezdetén – festőtársaihoz hasonlóan – több stílussal próbál-
kozott (pl. impresszionizmus, fauvizmus, kubizmus, futurizmus). Mély
benyomást tettek rá a
meta zikus festészet
nagyjainak munkái. első-
ként felhasználva freud kutatásait, 1930-ban sajátos gondolatrendszert
dolgozott ki, amelyet
paranoiakritikus módszernek
nevezett el. ennek
lényege, hogy a különböző, valósághűen megfestett képi elemekből
egy álomszerű világot alakított ki. azaz, gondolt valamire, amiről az-
után újabb és újabb gondolatok jutottak az eszébe (asszociációs lánc),
és mindezek együttesét képpé formálta. a nézőnek is fontos szerepet
szánt a befogadás folyamatában, mivel képein az első látásra megfejt-
hető tartalmakon túl más, további képeket is elrejtett. a
többértelmű-
séget
ezáltal mesterfokra emelte.
Visszatérő motívumai:
a lágy, puha
szerkezetek, a hangyák, az elfolyó órák, a hosszú, vékony lábú elefántok,
a fiókok, a tojások és a mankószerű fák voltak.
A polgárháború előérzete
című képét fél évvel a spanyol polgár-
háború kitörése előtt készítette. Prófétikus jóslata valósággá vált. Kor-
társaitól eltérően szokatlan módon dolgozta fel az eseményeket.
a politika iránti érdektelenség elvéhez híven, külső szemlélőként – mint
rovarokat boncoló tudós – közelített a témához. Nem magával a há-
borúval, hanem csak annak rémisztő előérzetével foglalkozott, amelyet
pusztán ehető dolgok látomásaként ábrázolt. a kép másik címe –
Lágy
szerkezet főtt babbal
– is erre utal. a kompozíció központi, cseppfolyós
figurája szinte szétfeszíti a keretet, olyan erővel marcangolja saját testét.
Tehetségét, sokoldalúságát nemcsak festményei, grafikái, hanem
díszlet-, jelmez-, divat-, reklám- és ékszertervei,
installációi,
valamint ha-
gyományosnak egyáltalán nem nevezhető szürrealista tárgyai, szobrai
is bizonyítják.
Dalí Múzeum,
figueres (figeresz), Spanyolország
Salvador Dalí:
Mae West arca
(mé veszt; 1934–1935),
installáció, Dalí Múzeum, figueres, Spanyolország
Salvador Dalí:
A polgárháború előérzete
(1936),
olaj, vászon, 100×99 cm, Philadelphia, Museum of art
a latin
installatio
(’berendezés’) szóból ered a kifejezés.
egy adott térnek a művész által választott (vagy készí-
tett) tárgyakkal való berendezését jelenti. Mivel sok
közös vonást mutat az environmenttel*, ezért többen
annak szinonimájaként kezelik, de van közöttük elté-
rés. Míg az installáció mindig előre megtervezett alko-
tás (sohasem egy másik művészi akció, esemény utáni
maradvány vagy díszlet), addig az environment általá-
ban azt a helyet változtatja át és tölti meg többlettar-
talommal, ahová készül. ebben az értelemben az
environment jobban kötődik a környezetéhez
(„helyspecifikus”), az installáció viszont nem mindig
kapcsolódik ahhoz, ezért máshol is ugyanúgy felállít-
ható, illetve eléri a művészi hatását.
Installáció
Dalí személyiségére világítanak rá a
Gondolatok és adomák
című
könyvéből származó alábbi idézetek:
„A szerénység nem kifejezetten az én műfajom.”
„Gyűlölöm a szabadságot: arra kötelez, hogy válasszak.”
„Abból a tényből, hogy magam sem látom tisztán festményeim értel-
mét, nem következik, hogy nincs értelmük.”
„Önmagában az, hogy valaki nem tud rajzolni, még nem jelenti azt,
hogy jó festő lesz belőle.”
„A túlzás az egyetlen dolog a világon, amiből sohasem elég.”
„Ha zsenit játszol, azzá leszel.”
„Ne féljenek a tökéletességtől! Sosem érik el.”
„Mikor én festek, a tenger tombol. Mások csak pancsolnak a fürdő-
kádban.”
ké
pzeletv10_uj_2013.indd 174
8/2/13 12:48: