Basic HTML Version
175
festő és grafikus. Gyermekkorát Szerbiában töltötte,
mivel családja 1916-ban odaköltözött. Itt kezdett el
rajzolni és ismerkedett meg a bizánci művészettel, az
ikonfestészettel, valamint a szerb folklórral, amelyek
nagy hatással voltak későbbi művészetére is. Tanul-
mányait a Képzőművészeti főiskolán végezte, de
modern szellemiségű művészetfelfogása miatt elta-
nácsolták, így a főiskolát nem fejezte be. 1930-ban
Párizsba utazott, ahol barátjával, Korniss Dezsővel
együtt megismerkedett a kubizmussal és a szürrea-
lizmussal. ekkor főleg fotómontázsokat készített.
a montázselvet mint módszert festményein is alkal-
mazta. 1934-es hazatérése után Szentendrén telepe-
dett le. Korniss-sal közösen fedezték fel és rajzolták le
a város – addig mások által figyelemre sem méltatott
– építészeti részleteit és a közeli Szigetmonostor pa-
rasztportáit.
Vajda Lajos (
– )
a szürrealisták eddig bemutatott tagjai (Magritte és Dalí) gondosan,
fotórealisztikus hűséggel kidolgozott elemekből állították össze mun-
káikat. Művészetükben meghatározó fontossággal bírt a festészettech-
nikai tudás és az anekdotikus jelleg. a szürrealisták másik csoportja
inkább az intuitív, az ösztönösségnek nagyobb szerepet juttató, játéko-
sabb megoldásokat részesítette előnyben. ez utóbbi csoporthoz andré
Masson és
Joan Miró
tartozott.
a 20. századi modern festők közül sokan – Miró is – tanulmányoztak
növénygyűjteményeket, biológiai albumokat, hogy a természetből ins-
pirációt nyerjenek. a mikroszkóp alatt megfigyelhető élőlények (mosza-
tok, baktériumok, rovarok stb.) változatos alakjaihoz hasonló, biomorf
formákkal népesítették be a vásznakat.
Miró alkotásainak szereplői emberi és állati vonásokkal is rendelkez-
nek. Gyakran ezeket keverve, néha viszont egy-egy testrészt (pl. fület,
kezet, lábat) önálló életre keltve jelenített meg. az élőlények utalássze-
rű, redukált ábrázolásával mozgósítja képzeletünket, felszínre hozza
a tudatalatti világunkat (lásd a
Bohócfarsang
című festményét). Képein
különös figyelmet szentelt a háttérnek, amelyet legtöbbször erősen fel-
hígított festékbe mártott, laza, lendületes ecsetmozdulatokkal alakított
ki. Máskor a festékpacákat dörzsölte, dolgozta egybe, finom árnyalatú
felületet hozva létre, majd erre rajzolta rá fekete vonalaival jellegzetes
motívumait.
Chagall a magyarországi szürrealista művészek közül leginkább
Kádár
Béla
(1877–1956) és
Ámos Imre
(1907–1944) festészetére gyakorolt nagy
hatást. Mindketten személyesen ismerték és tisztelték a művészt. ámos
művészetében 1936-tól kezdődően erősödött fel a belső látomásainak
álomszerű kivetüléseit megfogalmazó, szürrealisztikus képalkotói szán-
dék. Ő maga
„asszociatív expresszionizmus”
-nak nevezte ezt a korszakát,
melyet a sajátos képzettársítások és az erőteljes szimbolikus jelleg tett
meghatározóvá.
Vajda Lajos
és
Korniss Dezső
egyaránt fontosnak tartották a népmű-
vészeti motívumok (délszláv, sváb és magyar) gyűjtését, műveikhez azok
formakincséből merítettek ihletet. az új, absztrakt és a népi hagyomá-
nyokat szintetizáló periódusukat
„konstruktív szürrealista”
jelzővel illették.
Más szürrealisták
Joan Miró:
Bohócfarsang
(1924–1925), olaj, vászon, 66×93 cm, Buffalo, albright-
Knox art Gallery
Joan Miró és Llorens Artigas:
Holdfal
(1958),
kerámia, 3×7,5 m, Párizs, uNeSCO-székház
1955-ben Miró megbízást kapott a párizsi UNESCO-székházat
övező két hosszú fal díszítésére. Az egyik falon szereplő kompozí-
ciót, amely a méretét tekintve a hosszabb volt, a Napnak
(Napfal),
míg a másikat a Holdnak
(Holdfal)
szentelte. A munkálatokba ba-
rátját, a híres keramikusművészt, Josep Llorens Artigast (ljorensz
artigaszt) is bevonta, akivel a galaktika (csillagrendszer) mágikus jeleit
nagyméretű mozaikban készítették el. A betonépület rideg geometri-
áját a lendületes motívumú, színes kerámiafelülettel ellensúlyozták.
Vajda Lajos:
Ezüst gnóm
(1940), tempera, tus, papír,
63×74 cm, Budapest, Magyar Nemzeti Galéria
Vajda Lajos
Ezüst gnóm
című képe egyike annak az 1938 és 1940
közötti maszk-periódusának, amelyben vízióit, ösztönös, tudat-
alatti indulatait öntötte formába. A kifejezés rettenetét az aprólé-
kos, fekete tusrajzolatokkal és az ezüstös színhasználattal nomí-
totta. A periódus elején még örvénylő, de nyitott vonalrendszerét
a festői korszak végére már a maszkszerű zártság vette át.
ké
pzeletv10_uj_2013.indd 175
8/2/13 12:48: