Basic HTML Version
199
A stílusirányzat, mozgalom neve
és fontosabb jellemzői
Vezéralakjai, főbb képviselői
Alkalmazott technikáik
Jelentősebb alkotások
Body art
(’testművészet’)
Az 1960-as években
jelentkező és a
’70-
es években
egyre nagyobb népszerűség-
nek örvendő irányzat képviselői már nem-
csak a személyes gondolataikat, érzelmeiket
fogalmazták meg képi vagy plasztikus for-
mai alakban, hanem
saját testüket is fel-
használták mondanivalójuk eszközeként.
a művész vált teljes fizikai és szellemi való-
jában „műtárggyá”, vagyis a Duchamp által
megfogalmazott „bármi lehet műalkotás”
eszme tovább bővült.
a testművészet eszközrendszerét tekintve
hasonlít a performance-hoz, de legtöbb-
ször nem közönség előtt zajlottak az ese-
mények. általában fénykép, film vagy videó
segítségével dokumentálták akcióikat. ezek
különböző hatást váltottak ki a nézőkből
attól függően, hogy mi volt a testművész
szándéka (pl. a megbotránkoztatás, esetleg
a humoros elemek hangsúlyozása,
a társadalmi tabuk leleplezése stb.).
A leg-
fontosabb jellemzője ennek az irányzat-
nak a művészet és a valóságos élet maxi-
mális és közvetlen egybeolvasztása volt.
• Vito Acconci
• Lucas Samaras
• Gilbert és George
• Chris Burden
• Arnulf Rainer
• Hermann Nitsch
• Carolee Schneemann
•
Bruce Nauman
• Stuart Brisley
• Gina Pane
• Marina Abramovič
• Rudolf Schwarzkogler
• Bob Flanagan
• John Coplans
•
Hajas Tibor
• Najmányi László
Magyarországon a body art nemzetkö-
zileg is elismert képviselője
Hajas Tibor
volt, aki 1978 és 1980 közötti akcióival az
emberi kiszolgáltatottságot, szenvedést,
fájdalmat, sebezhetőséget és az elmúlást
szimbolizálta.
Húsfestmény
című fénykép-
sorozatán saját megkorbácsolt, fájdalom-
tól összegörnyedt, meztelen testét örökí-
tette meg különböző pozitúrákban.
• fényképsorozat
• manipulált fotó
• videofilm
• performance
Videoművészet
az
1960-as évek közepétől
a televíziós
nyelvet és a videózás nyújtotta lehetősé-
geket kihasználva néhány művész – köz-
tük elsőként a koreai
Nam June Paik
–
installációiba televíziókat épített.
a
videoplasztikák
kialakításánál nem
a megszokott módon alkalmazták a kép-
ernyőket, monitorokat, hanem különböző
fantáziadús, kreatív manipulációk révén
(pl. emberi testet formálva, melegszend-
vicssütőbe foglalva, piramis alakzattá össze-
építve stb.) érték el a kívánt hatást. a külső,
formai megoldásoknál azonban fontosabb
szerepet játszott az
„üzenet”,
amelyet a
kép-, hang- és fénye ektusok együtte-
se
közvetített a közönség felé. Választott té-
máik igen széles skálán mozogtak, a mélyen
személyestől (pl. egy szívműtét vagy szü-
lés megörökítése) a gépek, a technika el-
idegenítő szerepének kihangsúlyozásán át,
a társadalmi vagy faji igaztalanságok be-
mutatásán keresztül a vetített „pszichológi-
ai tájképekig”. a ’80-as évektől a
videó
és a
számítógép összekapcsolása
újabb lehe-
tőségeket teremtett a videoművészet terén.
•
Nam June Paik
• Wolf Vostell
• Ira Schneider
• Frank Gillette
• Adrian Piper
• Hannah Wilke
• Joan Jonas
• Amy Jenkins
• Alex Bag
• Matthey Barney
• Gary Hill
• Stan Douglas
• Bill Viola
•
Tony Oursler
Tony Oursler
(toni órszler) 1973-ban
A hatásgép
című művében különbö-
ző videókat vetített a szabad környezet-
be London városának egyik terén. ezeket
nevezte pszichotájképeknek.
• videoplasztika
• videoinstalláció
• videó
• számítógép és televízió
együttes használata
• különböző hang-, fény- és
képeffekt együttes hasz-
nálata
• „pszichotájkép”
Nam June Paik
(nám dzsun paik):
Olympe de
Gouges
(1989), videoszobor, Párizs, Pompidou
Központ
Bruce Nauman
(brúsz nómen):
Önarckép szö-
kőkút alakjában
(1966–1976), színes fénykép,
50×50 cm, London, G. S. elliott Collection of
Contemporary art
ké
pzeletv10_uj_2013.indd 199
8/2/13 12:49: