Basic HTML Version
23
Magyar művészet 1945 után
az 1945 utáni képzőművészeti élet egyik meghatározó csoportja az
európai iskola
nevet viselte. Már a névválasztás is utalt az alapító tagok
szándékára, akik nem kisebb célt tűztek ki maguk elé, mint hogy a ma-
gyar művészetet a nemzeti hagyományok megtartása és ápolása mel-
lett európai rangra emeljék. annak ellenére, hogy csak két évig, 1946 és
1948 között működött a csoport, 38 kiállítást rendeztek, és számos ér-
dekes kiadványt jelentettek meg. Művészetükben szinte az összes hala-
dó európai irányzat (kubizmus, fauvizmus, konstruktivizmus, absztrakt
és szürrealizmus) egyesült. Tevékenységüket nemcsak a stílusok sokszí-
nűsége jellemezte, hanem az az átmeneti jelleg is, amely az avantgárd
művészetet a kortárs magyar művészettel összekötötte.
a
festők
közül Barcsay Jenő, Bálint endre, Bán Béla, Czóbel Béla, an-
na Margit, egry József, Gadányi Jenő, Korniss Dezső, Márffy Ödön, Pór
Bertalan, rozsda endre, Schubert ernő és Szántó Piroska tartoztak eh-
hez az irányzathoz.
a
szobrászok
közül Barta Lajos, Bokros Birman Dezső, Borsos Miklós,
forgách Hahn erzsébet és Vilt Tibor képviselték az iskola törekvéseit.
az ’50-es évek politikai változásai megakasztották a modernizmus ha-
ladó lendületét. e korszak hivatalos, ún.
szocialista realista
(„szocreál”)
művészetét a sematikus, merev és mindenekelőtt a propagandisztikus
alkotások sokasága határozta meg: például a vezéreket (rákosit, Sztá-
lint) ábrázoló portrék, a dolgozó népet (bányászokat, kohászokat, szö-
vőnőket) bemutató művek vagy az országépítés, illetve a mezőgazdaság
átszervezésének pillanatait megörökítő képek. a felső vezetés akarata
maximálisan érvényesült a képzőművészet területén is. a művészi sza-
badsággal nem sokat törődve, saját elképzeléseiket és témáikat – ellent-
mondást nem tűrve – kényszerítették rá az alkotókra.
a hazai művészeti életben előrelépést, változást csak az ’50-es évek
vége és a ’60-as évek eleje hozott. ekkor indult el pályája a magyar gra-
fika emblematikus alakjának,
Kondor Bélának
(1931–1972), ekkor ért te-
tőpontjára a
Csernus Tibor
(1927–2007) vezette szürnaturalizmus fes-
tészeti irányzata, és szintén ez idő tájt (1962-ben) alakult meg a haladó
szellemiségű művészeti társulás, a zuglói Kör, hogy csak a legjelentő-
sebbeket említsük.
a
Zuglói Kör
tagjai – Molnár Sándor, Bak Imre,
Deim Pál, Nádler István – tanulmányozva a kor mo-
dern stílusirányzatait, megpróbálták fokozatosan át-
ültetni a saját művészetükbe azokat az új festészeti
módszereket, amelyeket a Képzőművészeti főisko-
lán nem tanítottak. Leginkább a kubizmus, a francia
lírai absztrakció és a tasizmus irányzata hatott rájuk.
a látvány analízisével és átértelmezésével eljutottak
a teljes absztrakcióig. Korszerű felfogásuk miatt egy-
re több fiatal csatlakozott hozzájuk: a festő attalai
Gábor, Hencze Tamás és Hortobágyi endre, valamint
a szobrász Csiky Tibor és Csutoros Sándor. az egy-
re heterogénebbé váló csoport 1968-ban bomlott
fel, tagjai más és más irányba haladtak tovább – pl.
Bak Imre és Nádler István a geometrikus absztrakció,
míg Molnár Sándor a monokróm festészet irányába.
Barcsay Jenő:
Művészeti anatómia
című könyvének
illusztrációja
Borsos Miklós
(1906–1990):
Madár tojással
(1968),
márvány, 53 cm
Csernus Tibor:
Lehel téri piac
(1962), olaj, vászon, 137×188,5 cm, Budapest,
Magyar Nemzeti Galéria
ké
pzeletv10_uj_2013.indd 203
8/2/13 12:49: